Századok – 1947

Ismertetések - Rapant Daniel: Ilegálna Madarizacia 1790–1840. Ism.: Décsy Gyula 330

332 ISMERTETÉSEK akkor vertikális irányban kitágul a nemzet köre, mert hisz a liberális eszmék й népiségeket is a nemzethez tartozónak kívánják tekinteni. Az a körülményhogy a magyarnyelvi követelmény felállítása és a nemzetfogalom vertikális kiterjesztése Magyarországon egvidörc esik, a régi Magyarország történetének legvégzetesebb mozzanata. A másnyelvű népiségek ugyanis — részben közvetlenül ugyanazon hatásokra, melyre a nyelvi magyarosítás megindult, részben reakcióként e nyelvi magyarosításra — önálló és öncélú mozgásba kezdenek. A szlovákság is önálló egésznek, különszerünck kezdi magát érezni: kulturálisból politikaiba torkolló mozgalmak során kialakítja a maga sajátszerű kollektív individualitását. Hogyan indult meg ez a fejlődés, mik voltak szlovák szempontból a jelentősebb állomásai? Erre felelnek R. többi eddig megjelent dokumentációs publikációi, így a 8—10 kötetre tervezett Slovenské povstanie roku 1848—49 [Az 1848—49. évi s/lovák felkelés. | (első része megjelent 1037-ben Túrécszentmártonban, második rész sajtó alatt), továbbá a Slovensky prestolny prosbopis [A szlovák felségfolyamodvány.| (Liptószentiuiklós 1944) és Viedenské memorandum slovenské /. roku 1861, |Az 1801. évi bécsi szlovák memorandum.] (Turócszentmárton 1944) s végül ide sorolható a most megjelent és alább ismertetendő llcgálna mad'urizácia is. A magyar történettudomány a világháború előtt meglehetősen elhanyagolta a magyarországi nyelvhasználati viszonyok tanulmányozását: e probléma természetszerűleg nem volt akut a magyar kutatók számára. Mivel a régi Magyarország nemzetiségi problematikája jórészt a nyelvhasználati, illetve tágabb értelemben vett nyelvkérdésből bomlott ki, várható volt, hogy a világháború után t' magyar állam szétesésének távolabbi okait keresve fordul ebbe az irányba a kutatók figyelme Valóban 1926-ban meg is jelent Szekfű Gyulának az Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790—1848 c. forráskiadványa. A könyv azonban — célja más lévén — nem foglalkozott kimerítő részletességgel sem a nyelvi-nemzetiségi probléma fölvetődését közvetlenül megelőző korszak (tehát a XVIII. század) nyelvállapotaival, sem a nyelvkérdés vajúdásának a jelzett időszakban (1790—1848 között) megfigyelhető szélesebb társadalmi és nemzetiségi vonatkozásaival. A probléma ilyen megfogásának nemzetiségi szemléletet érvényesítő kutatók sokkal inkább szükségét érezhették. E szükséglet kielégítéseként jelent meg aztán R. már említett К pofiatkom madarizácic-je s most bizonyos fokig ennek is folytatásaként az Ilegálna marfarizácia. R.-nak ez az aránylag kisterjedelmű új könyve a s/erző általános munkaprogramul jában csak a tehermentesítő forráskiadvány szerepét tölti be a magyarországi nemzetiségi kérdésről készülő nagyobbméretü vállalkozás előtt. A kiadvány tárgyánál fogva a legteljesebb mértékben kapcsolódik Szeklu földolgozásához. Nemcsak anvagközlés, hanem bizonyos fokig szemlélet tekintetében is kiegészítője annak. A szerző abból a meggondolásból indul ki. hogy ,a magyar tényezőknek a magyar nyelv ügyében tanúsított ekorbani valóságos szándékáról és felfogásáról, ill. az ország nem magyar lakosaihoz való viszonyukról nem bizonyíthatnak a törvények, hanem az eredeti országgyűlési követelések, a követeknek adoll megyei utasítások és mindenekelőtt az egyes megyék által a nemcsak a magyarnyelvű hivataloskodás, hanem egyenesen Magyarország nem-magyar lakosainak elmagyarosítása érdekében elfogadott megyei statulumok" (VI. o.). Másként: a magyar hivatali nyelv bevezetésével egyiilt meginduló ú n. ..magyarosításnak" a karaktere és intenzitása nem az országgyűlési törvényeken mérhető meg (miként ezt a magyar kutatók gondolják: hiszen a törvények az udvar és a rendek felfogásának jó-rossz kompromisszumaként jöttek létre), hanem a megyei igazgatási gyakorlat tényein. A végrehajtóhalalom a megyék kezében volt s azok sokszor a felsőbb halóságok jóváhagyása nélkül is hoztak a magyar nyelvnek kedvező rendelkezése к el. E felfogás értelmében gyűjtötte össze és teszi közzé R. a szlovák lakosságú megyék levéltárainak megfelelő iratanyagát a jelzett időszakból. Összesen 52 eset dokumentumait kapjuk a könyvben. Legnagyobb rész megyei közgyűlési határozat, jelentés, előterjesztés, helytartótanácsi rendelkezés, bead-