Századok – 1947

Ismertetések - Rapant Daniel: Ilegálna Madarizacia 1790–1840. Ism.: Décsy Gyula 330

345 ISMERTETÉSEK születésnapját épp az lí)47. esztendőben ünnepelt R. ezt a munkát sikerrel és eredménnyel fogja elvégezni Személyi képességei és szűkebb környezetének hagyományai mintegy determinálják öt erre a leiadatra: a szlovák evangélikusságnak ugyanabból a rétegéből származik, amelyből az önálló szlovákság ideológiáját megfogalmazó és bizonyos fokig megvalósító Slúr. Életművének nemcsak tudományos jelentősége van. Munkái nagyértékű dokumentumai a mult század elején megindult és talán éppen a mi évtizedünkben befejeződő szlovák nemzetté-válási processzusnak, melynek során a magyarság és csehség perifériáján élő szlovák népiség kitartó és szerencsés szellemi és politikai harcok után teljes polgárjogot vív ki magának a dunai népek közösségében. R. nemcsak legjobban ismeri, de át is éli a szlovák történelmi sorsol, amely sok tekintetben a szlovákságnak a magyarsághoz és csehséghez való viszonyát jelenti. Nem illúziókból és fikciókból indul ki, mint, a régebbi szlovák történészek (Sasinek, Botto, Skultéty) és az úgynevezett szélsőséges csehszlovákisták (Chaloupecky, Krofta, Prazák), hanem a valóság talaján áll s a tudós igazi hivatása szerint következetes kritikát gyakorol minden egyoldalú felfogás ellen, jöjjön az bár magyar, vagy cseh oldalról (az önálló szlovákság tényszerűségeinek tagadása), vagy akár a mai szlovákságból (túlzó nacionalista programm jegyében a szlovákság történelmi szerepének túlbecsülése). Kendszerének kiindulópontja kiábrándítóan józanul hangzik a szlovák mull délibábos kutatói felé: „Szubjektív értelemben szlovák nemzetről, léhát mint a maga sajátos különszerűségében tudatosult, magát külön-személynek érző kollektív egységről csak a XIX. század negyvenes éveitől beszélhetünk" (tlistoricky sborník, IV, 19.). Korábban a szlovákság mintegy benneélt a magyarságban, tőle sem pozitív, sem negatív értelemben nein különült el. Ezer esztendőn keresztül nincs semmi olyan politikai, társadalmi és kulturális intézmény, amelynek létét közvetlenül az a sajátszerű körülmény indokolná, hogy a történelmi Magyarország tíz északi vármegyéjében egy szlávnyelvű népcsoport él viszonylagos etnikai egységben. A szlovákság tehát csak objektíve létezik századokon keresztül: nem nemzet, csak népiség, mert nincs kollektív tudata, nem kíván és nem is érvényesít ilyet. Az objektív létükben nyelvközösségi népiség szóval jelölhető különböző nyelvi népi tömegek (magyarok, szlovákok, románok stb.) fölött a legteljesebb lelki és társadalmi egységben él a történelmi magyar nemzet. Mi volt ez a történelmi magyar nemzet és hogyan viszonylott a magyarországi népiséghez, elsősorban a szlováksághoz, — ezzel a kérdéssel foglalkozik R. első nagy feldolgozása а К pociatkom madarizácie [A magyarosítás kezdeteihez.] (Bratislava, 1927—3,1). E nemzet valóságos paradoxon inai fogalmi értékekben gondolkodó ember számára. Ideológiáját Werbőczitől kapja, életéi, szemléletét a jogi és közjogi formaságok újraélése és védelmezése jellemzi. Nyelvében erősen poliglott. Anyanyelvének a magyart tartja, de sokszor nem is beszéli, sőt a hivataloskodásban sem azt használja. Inici&tívája nincs, horizontja nem terjed, a megyén túlra. Lényege a megállapodottság. Az uralma alatt lévő népiségeket elnyomja, nem valami tudatos rosszindulatból, hanem mert elődei is ezt telték. Ez a történelmi magyar nemzet szellemében, erkölcsében, sőt elvileg nyelvében is — s hozzátehetjük: mindenekelőtt társadalmi érdekben, a lehető legegységesebb. Nemzetfogalmának legdöntőbb meghatározó jegyei: államiság, történelmi területiség, rendi kiváltság. Felfogásában állam, nemzet és magyarság szinte egyazon fogalom szinonimái. Ha ezt a társadalmi réteget I nemesinemzeti-feudális-rendi) tekintjük nemzetnek — már pedig egészen a XIX. század elejéig ezt kell tekintenünk —-, megállapíthatjuk, hogy Magyarország ezer esztendőn keresztül nemzeti tekintetben egységes volt, inert határain belül mindenkor egy akarat érvényesült: a történelmi magyar nemzet akarata. Ez a nyugateurópai fejlődéshez képest már a XVIII. században is anakronisztikus nemzetfogalom a századfordulón válságba kerül. E válsággal megkezdődik a régi Magyarország politikai egyensúlyának bomlása, mely sajátos társadalmi és nemzetiségi harcok után végül is az ezeréves államiság forradalmi elsöpréséhez vezet. A Magyarországon érvényes, fentebb elemzett nemzetfogalom ugyan alapstruktúrájában nem változik meg, de a nyugati példák hatására a nyelv lesz a nemzetfogalom domináló meghatározó jegye. Ugyan-