Századok – 1947

Ismertetések - Domanovszky Sándor: József nádor élete I–II. Ism.: Miskolczy Gyula 319

TSMKRTETÉSEK .425 llgyre, a kivileli tilalmakra stb., szóval Magyarországnak gyarmatként való kezelésére. Ezek a felterjesztések talán a legjobb útmutatást adják a problémák megértéséhez. A rendek 1790 után elmélyülő szakértelemmel és növekvő aggódással ügyelték anyagi helyzetük alakulását; ebből fakadó elkeseredettségük állandóan rontotta a hangulatukat és növelte .József nehézségeit. A nádor ebben a bonyolult kérdésben is, amely végül a devalváción keresztül a magyar alkotmány ellen könnyen végzetessé válható támadáshoz vezetett, hűségesen kitartott a rendi felfogás mellett. D. érezte, hogy történetírói feladatának egyik lényeges nehézségével áll szemben, azért széles alapokon ismerteti a kérdést. Általában hü maradt a tények közjogi természetű hagyományos értelmezéséhez, s a magyar rendek álláspontjának igazolására részletesen felsorakoztatta az egykorú és később kialakult érveket. A leglényegesebb forrásanyagot ehhez maga D. közölte az Iratok köteteiben. Müvét a kor ezen életbevágó kérdésének tanulmányozásánál nem nélkülözheti többé a történetírás. József nádori működésének elbírálásához és iratainak beható értékeléséhez elsősorban a gazdasági helyzet vizsgálata vezet el. Nem szabad azt feltételezni, mintha a kormány elvi jozefinizmusból minden alkalmat felhasznált volna a magyar rendi alkotmány elleni támadásra. A jozefinizmus, mint már kifejtettük, élő hatóerő maradt, de az li790-i kompromisszum után nem gondolt felelős államférfi a magyar alkotmányos élet. a magyar jog megdöntésére-II. Lipót sohasem helyeselte bátyjának erőszakos politikáját, fiáról és utódáról pedig szintén megállapította a modern történetírás, hogy uralkodása első éveiben jóindulattal közeledett a magyar rendiséghez. A nagy fordulat mégis bekövetkezett a kormány politikájában, mégpedig szerintem nem annyira a Martinovics-összeesküvés, mint inkább a francia háborúk következményeként. A monarchia gyengének bizonyult, s erőkifejtését kétségkívül gyengítették és hátráltatták a magyar közjog formái. A háborús technika haladása folytán nemcsak arról volt már szó, hogy kap-e az uralkodó a magyar rendiségtől megfelelő segélyt, mennyit és milyen alakban, hanem arról is, hogy mennyi idő alatt kapja. Ezért iparkodott a kormány törvényes rendelkezések félretolásával kizárólagos jogot igényelni bizonyos bevételi forrásokra, mint pl. a sóárra. s ezért kelleti volna a hadsereg kiegészítését modernebb alapokra helyezni, mint a magyar törvény biztosította. Ezért indult meg a támadás a magyar alkotmány ellen, mikor az össztnonarcliia hatalmi állásának megmentése az alkotmányos formák betartása mellett lehetetlennek látszott. A kormány tudvalevőleg a Magyarország által viselt lerhek aránytalanságával okolla meg Mária Terézia korában gazdaságpolitikáját, főképen vámrendszerét, mely az országot gyarmati sorba taszította, termelését és kereskedését az örökös tartományok érdekeinek feláldozta, ipara kibontakozását megbénította. József sohasem ismerte el ennek a politikának jogosultságát, erőteljesen küzdött a kirívó igazságtalanságok, főleg a rendszertelenül s. oktalanul alkalmazott kiviteli tilalmak ellen. Ez a bátor kiállás a rendek felfogása mellett elismerést érdemel, de mégis feltűnő, hogy ő. a főherceg, a dinasztia tagja nem vet fel reformtervet, amely a magyar anyagi érdekeket Összhangba tudná hozni az összmonarchia életérdekeivel. Méltányosnak tartolta-e a magyar rendek álláspontját? Ez különösen az ő helyzetében szinte érthetetlen lenne, hiszen akkor tovább ment volna a magyar álláspont intranzigens képviseletében, mint a 40-es években egyes ellenzéki politikusok, akik nem tudták elvitatni, hogy a kormány gazdasági politikájának bizonyos jogosultsága volt. Neki módjában állott tájékozódni a monarchia költségvetésének felépítéséről, amelyből kiderült, hogy az osztrák tartományok valóban aránytalanul nagyobb terhet viseltek ezekben az években, mint Magyarország Az ellenkező nézet ugyanis tévedésen alapszik. Az újabb irodalom joggal mutat rá a monarchia két felének összehasonlításánál, mennyivel nagyobb teherviselőképességet biztosított a cscli-osztrák tartományoknak szépen haladó iparosodásuk, elfelejti azonban megjegyezni, hogy az iparosodás hasznos lehetett a népesség eltartásának, vagy a kereskedelmi mérleg alakulásának szempontjából, ámde az 1800-as éveli adózási technikája az ipari tökét és jövedelmet még nem tudta gyümölcsöztetni az. állam számára. Az egyetlen kiadós adóalap még mindig a föld volt A kormányférfiak állandóan hangoz-