Századok – 1947

Ismertetések - Domanovszky Sándor: József nádor élete I–II. Ism.: Miskolczy Gyula 319

ISMERTETÉSEK tatták, hogy nem lehel méltányosságról beszélni, mikor a magyar földnek legalább kétharmada adómentes, s mikor Magyarország nem isineri a fogyasztási adót. A maguk szempontjából kétségkívül igazuk volt. Az aktákból bárki meggyőződhetik róla, hogyha Magyarország nem 4'/2 millió, hanem 13 millió forintot fizet hadiadóban a földbirtok után. akkor egy csapásra megszünteti az ellene irányuló irigység és rosszakarat erkölcsi alapját, kilátása nyílik gazdaságpolitikai előnyök elérésére, és feltehetőleg elkerüli a magyar alkotmányosság elleni támadásokat. Ebbe a gondolatsorba tartozik mindaz, amit D. művéből megtudunk a devalváció történetéből, sokkal részletesebben és autentikusabban, mint bármely más eddig megjeleni műből, főleg az új valuta fundálását és az államadósság egy részének vállalását illetőleg? József azonban nem mélyedt el ebben a gondolatkörben, megmaradt a rendi álláspont védőjének, s védte a/ inszur rekció intézményét is a subsidium-rondszerrel együtt, bár ezek, eltekintve elégtelen voltuktól, nagy fokban antiszociálisak voltak, a kisnemességet tönkretették, a nagybirtok számára pedig alig számbajövő megterhelést jelentettek. Nézetem szerinl Józsefnek ez a felfogása a magyar gondolkodásmódhoz való asszimilálódásának legdöntőbb bizonyítéka. A 1). állal oly lelkiismeretesen feltárt korszakban ezek az anyagi vonatkozású tények magyarázzák meg a történések lényegét, nem a formális jogi viták. Ezek magyarázzák meg a posztjozefinista korszaknak a rendi alkotmány ellen irányuló politikáját, és ezek emelik ki közjogi viták ködéből József nádor alkotmányhü működését. József, mini 1810-i nagy munkálatából kitűnik, nem kételkedett abban, hogy a királynak erkölcsi joga van megkívánni az országtól mindazokat az eszközöket, amelyekre a trón fényének fenntartása, az összállam biztonsága és a pénzviszonyok rendezése végett szüksége van. Ö azonban egy gigantikus méretű do ut des-tranzakcióra gondolt: a királv viszont adja meg az országnak önállósága egyes hiányzó jegyeit, s főleg orvosolja a gazdasági természetű sérelmeket, a/az kezdeményezzen új. méltányos gazdasági politikát. Ha a rendek ezt a kiegyezési formát elvetnék, abban az esetfhen ő is megengedhetőnek tartotta, hogy a király — mindenesetre a törvény, a törvény által elismert felségjogok keretében — a rendek megkérdezése nélkül gondoskodjék az állani szükségleteinek kielégítéséről. E gondolatmenet helyességét bizonyítják a D. által bőven idézeti konlidens-jelentések és a nádornak ismertetett elméleti állásfoglalása egyaránt. Kitűnik belőlük, hogy a korszerűtlenné váll rendi-alkotmányos felfogás a napoleoni háborúk éveiben nagyméretű erkölcsi válságon ment át, melyet az egykorú nemzedék sokkal világosabban felismert, mint a későbbiek. A 40-es évekig a rendeknek nem volt többé sem kedvük, sem elégséges érdeklődésük a gazdasági kérdések oly erőteljes felvetésére, mint a század első országgyűlésein tették. Később előtérbe lépett a bonyolult problémáknak közjogi formulákra való leegyszerűsítése, amelyek felett türelmesen és minden eredmény nélkül elvitatkoztak egymással a kormány és a rendek. Maga József is, kinek szava mindinkább a rábízott föld lelki talajának visszhangjává válik, a következő évtizedekben már kevesebbet foglalkozik az ország gazdasági helyzetével. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a magyar-osztrák együttélésnek, a dualizmus kora eszmevilágának hajszálgyökerei idáig nyúlnak vissza, ezekhez az országgyűlésekhez, amelyeknek vitáit a főherceg lelkiismeretesen vezette, s amelyeknek nézeteit számos felterjesztésben és bizalmas iratban pártolta királyi bátyja előtt. Domanovszky „József nádor"-ában, természetesen, még számos egyéb kérdés is újszerű megvilágításba kerül-Különös figyelmet érdemel mindaz, amit D. a meglazult bürokratikus kormányzás reformjának szükségességéről, a bécsi kormány ügymenetének időnkint példátlan hanyagságáról és lassúságáról elr.ond. Talán érdemes lett volna ebben az összefüggésben megemlékezni a magyar közigazgatási szervek reformjának félénk kísérletéről is. Nagy érdeme a szerzőnek, hogy annyi figyelmet szentel a konfidens-szervezel Kiépítésének. Ö az első történetíróink között, aki hozzávetőleges teljességgel ismerteti az uralkodó bizalmas jelentőit az egyes országgyűlésekről, s bepillantást enged a magyar közvélemény meg-