Századok – 1947

Ismertetések - Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai 1554–1760. Ism.: Hemann Egyed 315

ISMERTETÉSEK 315 feltétlenül megkönnyíti, hogy nem kell majd a segédkönyveket a helyszínen átnéznie, mégis szükségesnek tartanánk, hogy bizonyos füzetszámoknál a közreadott anyagról pontos mutató készüljön. A másik észrevételünk a magyarnyelvű szövegközléssel kapcsolatos. Igen kívánatos, volna, ha a történészek és nyelvészek közreműködésével olyan kiadási szabályzat készülne, amely mindkét fél igényeinek megfelelne. Egységes szövegközlési szabályzat nélkül szinte feleslegesnek látszik az egykorú helyesírás visszaadására irányuló törekvés, hiszen jelenleg minden egyes szövegközlő más és más szövegközlési szabály szerint jár el. A körmendi levéltár a háborús események következtében károkat szenvedett, rendjében felbomlott. Nem tudjuk, hogy a füzetekben közreadott vagy ismertetett okiratok közül mennyi pusztult el, áin kétségtelen, hogy ebből a szempontból is I. munkáját őszinte hálával kell fogadnunk, hiszen a világégés kellős közepén biztosította számunkra és a jövendő történetkutatás számára a körmendi levéltár értékes darabjait, — legalábbis tartalmi kivonatban. Reméljük s bízunk is benne, hogy I. további ernyedetlen munkája eredményeképen a körmendi levéltár teljes egészében ismertté válik majd előttünk. BAKÁCS ISTVÁN GÁRDONYI ALBERT: BUDAPEST KÖZÁLLAPOTAI A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN. Klny. a Városi Szemle XXXI. évfolyamából. Budapest Szfőv. Házinyomdája. 24 I. A XVIII. század elején Buda és Pest kezdeti nehézségekkel küszködő, elhanyagolt települések voltak. 1715-ben Budán 628, Pesten 184 ház volt, ezek közt is sok kunyhó és földbevájt odú. Emeletes ház nem volt. A budaiak szőlőműveléssel, a pestiek kereskedelemmel foglalkoztak, de sokat küzdöttek a föld terméketlenségével, az árvizekkel és az elmaradt közegészségügyi viszonyokkal. A városi tanácsban pártharcok dúltak, a polgárság egyrésze hűtlen vagyonkezeléssel és zsarnokoskodással vádolta a tanácsot. G. tanulmányának oroszlánrésze azokkal a reformkísérletekkel foglalkozik, melyeket a kamarai királyi biztosok, sokszor a tanáccsal ellentétben, képviseltek s melyeknek eredménye az lett, hogy a százas polgárság megszervezésével sikerült a tanácsi klikk egyeduralmát megtörni és a két város fejlődését új irányba terelni. M—ó-PEEIFFER JÁNOS: A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE LEGRÉGIBB EGYHÁZLÁTOGATÁSAI, 1555—1760. Veszprém 1947, 2111 1. 8°. — (A Veszprémi Egyházmegye Múltjából, 10.) A canonica visitatiók a katolikus egyháztörténet legfontosabb forrásai közé tartoznak. Értékesebbek a helyi zsinatok határozatainál, mert míg emezek leginkább postulatumokat tartalmaznak, amazok a való életet tükrözik. Rendszerint kimerítőbbek a Rómába küldött püspöki jelentéseknél, s ezekkel szemben is megvan a fölényük, hogy a valóságos állapotokat jóval reálisabban •szokták ábrázolni, mint a szükségszerűen rövidre fogott, s — néha talán akaratlanul, de érthetően — bizonyos célzatossággal megszerkesztett relatiök Annak ellenére azonban, hogy történészeink az egyházlátogatások eminens fontosságára gyakran rámutattak, rendszeres, in extenso kiadásukra eddig semmi sem történt. Annál nagyobb örömmel kell üdvözölnünk P. példaadó kezdeményét, hogy jelen kiadványával, a mai nehéz viszonyok ellenére is, a veszprémi egyházmegye enemű történeti forrásainak közzétételébe belefogott Ez a kötet még nem tartalmaz az egész egyházmegyére kiterjedő vizitációkat. A látogatások _ két évszázad nagy időközében — az egyházmegyének csak részterületeit tárják fel. Az 1554-es (egyébként hazánkban eddig legrégibb, s ezért is értékes) vizitáció az egyházmegye zalai főesperességének szólt. Az egyházmegye drávamenti része a török világban Zágráb jurisdictiója alá került. Ezeknek a plébániáknak a látogatási jegyzőkönyveit 1092—1742. illetve 1760 között a szerző a zágrábi érseki levéltárból gyűjtötte össze.