Századok – 1947

Ismertetések - Karpat; Jozef: Zákonodarná moc v Uhorsku v rokoch 1526–1604. Ism.: Fügedi Erik 308

308 ISMERTETÉSEK E. hivalullürténelmel írt. Az .eddigi, bizony igen szerény magyar közigazgalástörténeti irodalom inkább az alkotmány szempontjából tárgyalta a közigazgatási szervek működéséi. Ilyképen, ha koncepcióban, terjedelemben és minőségben nem is, az érdeklődés irányát tekintve, a magyar közigfczgatástörténelem a franciához és az angolhoz állott legközelebb. Szerzőnk most a jogtörténeti vonatkozások helyett „a végrehajtó szervek csendes, de a nemzet életében a zajos törvényhozásnál sokkal fontosabb munkájára" igyekezett fényt deríteni. Írás közben többszőr kénylelen megállapítani, hogy jóformán csak a problémák felvetéséig s a hiányok számbavételéig juthatott el. Hiszen néha még ahhoz sem volt ' lég adata, hogy a fejlődés vázát megkonstruálja. Célkitűzéséhez azonban igyekezett lui maradni s a klasszikus, schmollen értelemben veti közigazgatástörténelmet írni. Módszeres eljárásának másik szempontját, azl nevezetesen, hogy a magyar közigazgatás szerveinek történelél vizsgálva, mindig a magyar viszonyok ismeretéből kell kiindulni, szintén helyesnek kell mondanunk. Ennek a szempontnak következetes érvényesítése meg is óvta E.-t attól, hogy mindenáron külföldi analógiákat hajhásszon, illetőleg hogy a külföldi intézmények hálását túlértékelje. „Ne nézzük megbűvölten csak a német példát — írja —-, hanem tágítsuk ki horizontunkat nyugat és kelet felé egyaránt." Különösen fontosnak tartja a keleteurópai fejlődés figyelemmel kísérését. Nagyon nagy kár, hogy ez utóbbi, saját maga felállította kívánalomnak nem tudott kellőkép eleget tenni, nyilván azért, amiért a legtöbb kérdés vizsgálata során nem végezhetett részletekbemenő íorrástanulmányt s amiért néhol ismétlésekbe is bocsátkozott: a megbízásból íródó munkának rövid terminusra kellelt elkészülnie. De így,sa fejlődés egészéről adván képet, legalább olyan nagy szolgálatot lett a történettudománynak, mint egy kisebb résznek beható forrástanulmányok alapján megírt monográfiájával. E. könyve a XVI—XVII. századi magyar közigazgatás történelének hatalmas térképe, amelyen pontosan fel vannak tüntetve a terra inc'ognita-k fehéi» foltjai. К nagy munka alapján joggal várjuk a fehér foltok felderítését éppen őtőle. KoM.rÁTHV "Ал К LÓS KARPAT, JOSEE: ZÁKONODARNÁ MOC V UHORSKU V ROKOC11 1526- 1004. (A törvényhozó hatalom Magyarországon 1526—1604-1 Bratislava 1044, 352 I. К . (Kniznica právnickej fakulty slovenskej univerzity v Bratislave Novy rad —- siväzok 10. A bratislavai szlovák egyetem jogi karának könyvtára, t'j sorozat 10. k.) Az első világháború után fejlődésnek indult szlovák történettudomány általában behatóan foglalkozik a régi, 1918 előtti Magyarország történetének egy-egy fejezetével. Az eddig készült idevágó feldolgozások elsősorban a szlovák történetet óhajtották szolgálni, azért nem annyira a fejlődés általános vonalára fordítottak figyelmet, mint inkább egyes, specifikusan szlovák részletkérdésekre; nem annyira az. egész országot érintő, mint inkább egy-egy területre vonatkozó kérdéseket vizsgálnak. Macurek cseh történésznek tájékoztatásra szánt magyar történetét leszámítva, az általános feldolgozások mindeddig hiányzottak. Ezen annál kevésbbé csodálkozhatunk, mert magának a szlovák múltnak feldolgozatlan volta még hosszú időre lekötve tartja a tudományos munkaerőket. K. munkája most ezekkel a hagyományokkal szakítva, a magyar történetnek olyan kérdését választotta ki, amelyben a szlovák különlegességek hiányzanak, sőt maga a feldolgozásra kerülő tárgy teljes egészében az akkori Magyarország történetének egy általános kérdése, s a szerző megállapításai ennek megfelelően ugyancsak általános érvényűek a szlovák és nem-szlovák lakosságú területekre vonatkozólag. A témaválasztás még egy .szempontból szerencsés. A magyar történetírás művelői előtt felesleges hangsúlyoznunk, hogy a XVI. század rendiségének a királyi hatalommal vívott harcai nemzetünk és az egész magyar állam fejlődése történetének milyen fontos kérdéséi jelenük. Inkább csak arra kell rámutatnunk, hogy a rendiség s' ezzpl együtt az országgyűlések története — a nagyszabású forráskiadványok ellenére is — feldolgozatlan maradt. A Magyar Országgyűlési Emlékek köteleinek bevezető tanulmányai a felmerülő problémák egy részét tüzetesen meg-