Századok – 1947

Ismertetések - Andreas; Willy: Staatskunst und Dimplomatie der Venetianer im Spiegel ihrer Gesandtenberichte. Ism.: Juhász Lajos 309

ISMERTETÉSEK 309 tárgyalták ugyan, de a Fraknói és Károlyi Árpád által írt bevezetők inkább <sak a nyers anyagot formálták át, s a politikai esemény-történet szamára tették használhatóvá. Az országgyűléseknek a rendi dualizmus harcai szempontjából megírt, áttekintő történetével ezek a bevezetők nem foglalkoztak, nem is foglalkozhattak, s a hatalmas és könnyen hozzáférhető forrásanyag később sem csábította a kutatókat átfogó munkák kidolgozására. K. ezúttal éppen a feldolgozatlanul maradt kérdéseket veszi beható vizsgálat alá. Célja, hogy megismerje, milyen mértékben illette a törvényhozó hatalom a királyt, milyen mértékben a rendeket, milyen volt a rendi dualizmus megoszlásának aránya, s hogyan tükröződik a király és a rendek közötti viszony a törvényalkotás jogi folyamatában. Ebből a szempontból foglalkozik a király és a rendek szerepével. K. úgy látja, hogy az uralkodó a meghívó, majd a királyi prepozíciók révén már az országgyűlés kezdetén magához ragadta az iniciatívát s a rendeket bizonyos fokig háttérbe szorította, mintegy alárendelt viszonyba kénvszerítelte. A király az országgyűlési tárgyalások során sem veszítette el vezetőszerepét. Már ezekben a részekben is kifejezésre jut K. eredményeinek egv része, amelyek szerint a magyar rendiség, illetőleg az országgyűlés és a törvényhozás terén fennálló rendi hatalom a Habsburgok uralmának kezdetén még nem volt teljesen kialakult, nem volt elég intézményes, ennélfogva a királyi hatalom — amely sokkal hosszabb gyakorlatra tekintett vissza, mint a rendek — a rendekkel szemben fölényben vo I (. A törvények szentesítésének vizsgálata azután speciálisan XVI. századi viszonyaink magyarázatához vezet. Ezen a téren a királyi hatalom még fokozottabban érvényesült, s az uralkodó nem egyszer megváltoztatta az országgyűlésen elfogadott szöveget. A szerző az országgyűlések időrendjében vizsgálja meg a törvényjavaslatokon tett változtatásokat. Megállapítja, hogy amilyen fokozatosan szorították vissza a Habsburg uralkodók a rendek törvényhozó hatalmát, ugyanolyan fokozatosan változtattak egyre nagyobb mértékben a javaslatokon. Ilyen szempontok vezetik el K. okfejtését a híres 1604:ХХИ. tc. létrejöttének vizsgálatához, s az előzmények után a XXII. tc. szervesen beleilleszkedik az első Habsburg királyoknak a rendi hatalmat visszaszorító törvényhozó politikájába. Ebben a részben K. megállapításai szerencsésen egészítik ki Károlyi Árpádnak a törvénycikk keletkezéséröf írt tanulmányát. K. érvelése, a legaprólékosabb, minden formai elemre kiterjedő vizsgálata, módszeressége és stílusa mindenképen nyereség a magyar történet egyik nagyfontosságú kérdése szempontjából, s azon ritka külföldi történeti feldolgozások közé tartozik, amelyeket örömmel kell üdvözölnünk. FÜGEDI ERIK ANDREAS, WILLY: STAATSKUNST UND DIPLOMATIE DER VENEZIANER IM SPIEGEL IHRER GESANDTENBERICHTE. Leipzig 1943, Koehler & Amelang, 290 1. 8°. A könyv A.-nak négy, nyomtatásban már megjelent dolgozatát gyűjti egy kötetbe. A kötet gerince a „Die venezianischen Relazionen und ihr Verhältnis zur Kultur der Renaissance" című értekezés, amely a szerzőnek első munkájaként látott először napvilágot. Ehhez nyújt széleslátókörű bevezetőt a Historische Zeitschrift 1943. évfolyamának Meinecke-emlékszámából átvett „Italien und die Anfänge der neuzeitlichen Diplomatie" című cikk. Folytatásnak és a téma befejezésének lehet viszont tekinteni a harmadik tanulmányt; ez 1939-ben jelent meg először a Die Welt als Geschichte-ben és a „Die Spätzeit der venezianischen Diplomatie", címet viseli. Inkább f'.iggeMkszámija megy a negyedik dolgozat, amely egy 1567-ből származó követ jelentésnek bevezetéssel és újabb jegyzetekkel ellátott másodlik kiadása „Eine unbekannte venezianische Relazion über die Türkei" címen. A kötet' lényege kétségtelenül a velencei követek „reláció' -inak elemzése. Forrástanulmány tehát? Így is fel lehet fogni. Foglalkozik A. a velencei diplomácia kialakulásával, sajátos jellegével és az állam életében való nagy jelentőségével; kitér a velencei diplomaták jelentéseinek két fajtájára: az alkalmanként küldött követ jelentésekre (dispacci) és az állomáshely elhagyásakor készített összefoglaló beszámolókra (relazioni); részletesen taglalja a követi 1