Századok – 1947
Ismertetések - Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Ism.: Komjáthy Miklós 305
ISMERTETÉSEK 307 magyar hatóság. 1724-ig sok olyan kérdésben intézkedett, amely azután a helytartótanács jogkörébe tartozott. Különösen az adókivetésben, amelynél mindig az emberiesség szempontjai vezették, volt a XVII. század közepéig nagv szerepé! Az ország ideiglenes fővárosától távoleső területek igazgatására felállított szepesi kamara kiszakadásába jóformán semmi adatot sem talált a szerző. Ellenben elég részletesen foglalkozik a pénzügyigazgatás alsóbbrendű, vidéki szerveivel és a török hódoltság korában igen jelentős várgazdasággal. Itt is, mint munkája többi részében, az eddigi, szegényes irodalom mellett, főkép az egyes hivatalok részére kiadott utasítások alapján körvonalazta a fejlődést. , Az erdélyi fejedelmi hivatalok történetének elég terjedelmes fejezetet szentel a szerző, aki, mint Szekfű Gyula, azon a nézeten van, hogy Erdélyt külső erőszak, a török betörés, nem pedig a természetes történeti fejlődés terelte az önálló államiság útjára. Az erdélyi kormányszékek alakulásának egyik döntő mozzanata az a tény, hogy a rendek korántsem jutottak itt olyan elhatározó befolyásra, mint Magyarországon. Erdélyben a kormányzás a XVI—XVII. században középkorias,' erősen személyi jellegű maradt. A fejlődés középkoriasságára a legjelemzőbb. hogy itt a kincstartói tisztségből nem fejlődött ki úgy, mint az anyaországban, a tárgyiasabb ügyintézéssel bíró kamara-A Habsburgok azonban, valahányszor, ha még oly rövid időre is, Erdély birtokába jutottak, minden esetben megkísérelték a pénzügyigazgatás korszerű formáinak kiépítését. Bethlen Gábor is lagy gondot fordított a financiákra, ő azonban számolt az. adottságokkal. Jól tudta, hogy az erdélyi talajban a kamarai igazgatást meggyökereztetni nem lehet. A pénzügyek intézését továbbra is kincstartóra bízta, de a modern pénzügyigazgatás egynémely eredményét már figyelembe vette. Erdélyben az adózás a magyarországinál sokkal bonyolultabb volt. A harmincadok kezelésében a Habsburgok az államosítás útján jártak, míg a nemzeti fejedelmek alatt az államosított és a bérleti rendszer váltakozott egymással. Az erdélyi közigazgatás szervezetének, leírásáhfo az Erdélyi Országgyűlési Emlékek szolgáltak E.-nek főforrás gyanánt. A végvárrendszer Erdélyben nem fejlődött ki oly tökéletesen, mint az anyaországban, hisz itt nem folyt állandó harc a török ellen. A bánya- és erdőgazdaság s a postaszervezet a magyarországinál jóval több középkorias vonást őrzött meg. Az V. fejezetben E. л rendi hivatalok kialakulásával és működésével foglalkozik. Megállapítása szerint, amíg az uralkodói hatalom elsősorban a központi kormányzat és az állami pénzügyigazgatás terén fejtett ki államszervező tevékenységet, addig a rendiség főképen az önkormányzatú igazságszolgáltatás és a közigazgatás területén érvényesült. A rendi önkormányzat szervei javarészükben vidéken működtek. Az uralkodó és a rendek évszázados harcában ezek a vidéki autonómiák igen fontos szerepet játszottak. 1526 óta idegen családból kerültek ki a magyar királyok. Innen van, hogy a rendek harca az uralkodóval kezdettől fogva erősen nemzeti jellegű volt. Rendi önkormányzat és nacionalizmus szoros összefonódottsága olyan karakterisztikus vonása a magyar történelemnek, amely szinte napjainkig rányomta sajátos bélyegét az ország életére, különösen a magyarság és a vele együtt élő népek viszonyára. A központi rendi szervek, az ország első méltóságainak működése teljesen homályban van. A szerző előadása e részben jóformán nem más, mint utalás az ismeretlen részletekre s a kutatás hiányosságaira. Már életteljesebb az alsóbbfokú közigazgatás (a megye, a városok különböző fajai, a községek és a különleges közigazgatási kerületek, székelyek, kunok, szászok) működéséről rajzolt kép. A különböző értékű helytörténeti tanulmányoknak, ha nem is teljes, de elég bőséges felhasználásával utalt az összefüggésekre, a még megoldásra váró problémákra. Fejtegetéseit olvasva, látjuk, hogy a sajátosan magyar, illetőleg sajátosan dunai kisnépi közigazgatásnak mennyi rejtett vonását deríthetné fel az alapos részletkutatás és tenné ezzel érthetőbbé a Kárpálinedence életének számtalan mai problémáját is. A befejező két rövid fejezet a határőrszervezettel és a török hivatalokkal foglalkozik a rendelkezésre álló kevés munka alapján. 19*
