Századok – 1947

Ismertetések - Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Ism.: Komjáthy Miklós 305

306 ISMERTETÉSEK zeit is igénybevették. A török megszállás idején pedig, amikor a Habsburgok központi kormányszerveiből fokozatosan kiszorultak, az állami élet irányításába csakis a parlamentnek kialakulóban levő főrendiházán keresztül folyhattak be. E. meggyőzően bizonyítja, hogy a király tanács (Mohács után magyar tanács) a főpapokból és főurakból került ki, vagyis a királyi tanácsosság jogi alapja a Habsburgok uralomrajutása után sem változott meg. A tanács szervezetének lazaságából, helyesebben szervezetlenségéből folyt, hogy összetétele, nagysága időről-időre változott. Ebből viszont semmikép sem szabad, mint eddig telték, egy szűkebb és egy tágabb tanács létére következtetni. A tanács jelentősége a XVI. század második felében annál inkább nőtt, minél kevesebb országgyűlést tartottak. A magyar államigazgatás történetének egyik legnevezetesebb évszáma 1559. A Habsburg-monarchia közösségében élő magyar rendek ugyanis ebben az esztendőben ismerték el, hogy vannak tisztán magyar ügyek s vannak olyanok, amelyek Magyarország mellett a birodalom többi országait is érintik s hogy az utóbbiakban az udvari kamara és a haditanács hivatottak dönteni.. A magyar tanács illetékességét csak a tisztán magyar ügyekben tudták biztosítani. A vegyes ügyek jogi elismerésével tulajdonképen széles kaput nyitott a magyar országgyűlés minden olyan későbbi törekvésnek, amely a Habsburgok központi kormányszervei részéről a magyar belügyekbe való beavatkozás irányában nyilvánult meg. A XVII. század hatvanas éveitől már csak ünnepélyes alkalmakkor szerepel a magyar tanács, amelynek amúgyis kötetlen formája tovább lazul. Mindenesetre végeztéig megtarfja jellegzetesen középkori vonásait. Voltaképen nem is mint testület működik, csupán egy-egy tanácsos neve fordul elő forrásainkban. Az előző két évszázadnak ez a jellegzetesen magyar szerve fokozatosan átadja helyét a kancelláriának. I. Ferdinánd, aki az egész Habsburgbirodalom beligazgatását < újjászervezte, megkísérelte, hogy a tanácsot állandóan együttlevő, újkorias hivatallá fejlessze. Ö és utódai távollétükben helytartót állítottak az ország élére. A királyi tanácsnak a helytartó mellett csoportosuló tagjaiból alakult ki lassan, az osztrák tartományi kormányzóságok mintájára. a már modernnek számító hivatal, a helytartótanács. (E, szerint ezt a kezdetben még meglehetősen formátlan szervet helyesebb lenne, a XVIII. századi helytartótanácstól való megkülönböztetés végett, helytartóságnak nevezni.) A helytartótanács, vagy helytartóság a XVI. század negyvenes éveiben élte fénykorát. Ekkor jóformán az egész belügyi igazgatás, sőt az igazságszolgáltatás is alája tartozott. A XVI. század második felében azután tisztán igazságszolgáltató hatósággá vált. 1673-ban, miután az országnak a kormányzással elégedetlen legfőbb méltóságait, mint hazaárulókat és felségsértőket kivégezték, a bécsi udvar fölfüggesztette Magyarország alkotmányát s az ország élére közvetlenül az uralkodónak felelős kormányzót állított. A kormányzó vezetése alatt szervezett hivatalt testületi kormányszervnek tervezték. Ennek az alkotmányellenes kormányhatóságnak páréves működése jobbára homályban van. Kár, hogy E. sem bocsátkozott kialakulásának és működésének alaposabb vizsgálatába s megelégedett annak megállapításával, hogy a kormányzóság bukása egyszersmind az állandó, rendszeres, központi hivatal eszméjének bukását is jelentette. A királyi kancelláriáról, noha a XVI. század húszas éveiben túlszárnyalta a királyi tanács jelentőségét, a szerző állal vizsgált korsïakban jóformán semmit sem tudunk. Ezzel szemben az ő vizsgálatai is kétségtelenül igazolják, hogy a magyar kamara a XVI—XVII. századi, magyar közigazgatás legfontosabb szerve volt. Hatásköre a pénzügyigazgatáson túl a közigazgatásnak csaknem minden ágára kiterjedt. 1528-ban szervezte meg I. Ferdinánd cseh és osztrák mintára. A hivatal szervezésénél alapul a magyar kincstartói méltóság szolgált. Az ,1528-as utasítás még jehol sem említi, hogy a magyar kamara bármi tekintetben is függött volna a bécsi udvari kamar'tól. 1531-ben azonban az előnyomuló török "elől Pozsonyba kellett menekülnie. Ekkor újjászervezték s ettől kezdve Bécs árnyékában a magyar kamarának az udvari kamarához való viszonya a rendi dualizmus hullámzásaitól függött. Két évszázadon át a magyar kamara volt az egyetlen, rendszeresen és állandóan működő