Századok – 1947

Ismertetések - Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Ism.: Komjáthy Miklós 305

» ISMERTETÉSEK 305 1 EMBER GYŐZŐ: AZ ÚJKORI MAGYAR KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETE. МОЙ ÁCSTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. Budapest 1040. „Budapest" Iro­dalmi, Művészei i és Tudományos Intézet, 625 1. 8°. — (Magvar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- éf hivataltörténet 1.) A Magyar Országos Levéltár hatóság- és hivataltörténeti sorozatot indítóit el. hogy felderítse azoknak a régi magyar közigazgatási és bírósági szerveknek működését, melyeknek iratanyagát őrzi és gondozza. A kiad.vány az igazság­szolgáltató és végrehajtó hatalom különböző foimáinak ügyvitelét, az eljárási módszerek alakulását, a bírák és lisztviselők felfogásának változásait kívánja figyelembe venni s a hivatalok működése során létrejött iratokat kritikailag megrostálni. Ez a célkitűzés elsősorban a levéltárban kutató tudósok munkáját szolgálja. Évszázadok irathalmazában még a legtalálékonyabb történész is eltévedhet, ha nem ismeri eléggé a különböző hivatalok működését. Ezen a gyakorlati célon lúl nem kevésbbé fontos a szorosabb értelemben Wtt tudo­mányos szempont, amely a hivatalok működésének felderítését Tátja feladatá­nak. Kétségtelen, hogy az emberiség életének alakulásában a hivatalok szerepe méltán állítható a kultúra egyéb tényezőinek szerepe mellé. Az Országos Levéltár sorozatának első köteteként jelent meg E. előttünk fekvő, hatalmas munkája, amely a magyar rendi állam XY'I—XVII. századi közigazgatási szerveinek működését ismerteti. A bevezetés a közigazgatástörté­nelem fogalmának és feladatainak ismertetése után az újkori európai köz­igazgatás kialakulását mutatja be, különös tekintettel a francia, angol, osztrák és német fejlődésre; majd kb. 25 oldalon a középkori magyar közigazgatás kialakulását vázolja. Ebben a részben kissé nélkülözzük a hűbéri vonások erőteljesebb kidomborítását. A legújabb kutatások, főleg Mályusz és Bónis eredményeinek figyelembevétele minden bizonnyal módosítani fogja a szerző felfogását egy esetleges második kiadásban. Bevezető fejtegetéseinek eredmé­nyeit abban foglalja össze, hogy a középköri magyar közigazgatási szervezet, néhány egészen jellegzetes magyar intézménytől eltekintve, főbb vonásaiban megegyezett a nyugateurópai államokéval. így magyarázható szerinte az, hogy amikor a mohácsi csata után az ország egyik részében a Habsburg-család került uralomra, az osztrák közigazgatási reformokat nagyobb megrázkódtatá­sok nélkül lehetett átültetni a magyar talajba. Magyarország éppen akkor került szorosabb kapcsolatba az osztrák örö­kös tartományokkal, amikor a két kiváló szervező, I. Miksa és I. Ferdinánd a franciaeredetű kormányrendszer alapulvételével kiépítette a bécsi központi kormányhivatalokat. Az a tekintélyi és politikai súlyveszteség, amelyet Magyar­ország területe nagy részének török uralom alá jutásával szenvedett el. egészen érthetővé teszi, hogy az akkor igen modernnek számító, osztrák kormányható­sági szervezet rövidesen a maga hatáskörébe vonta a magyar közigazgatási apparátust is. A magyarság az osztrák központi szervek hegemóniáját jogilag sohasem ismerte el, a valóságban azonban, annak folytán, hogy az uralkodó fontos ügyekben, a dolog természeténél fogva, mindig legbizalmasabb tanács­adóinak. azaz az osztrák államigazgatás legmagasabb szerveinek meghallga­tásával hozta meg döntéseit. Magyarország a Habsburg-birodalomtól függő helyzetbe került. A magyar közigazgatástörténelemm к tehát foglalkoznia kell az osztrák közigazgatási szervezet kialakulásával is. E. az idevágó szakiroda­lom alapos felhasználásával ismerteti az udvari tanács, a titkos tanács, a titkos konferencia, a miniszteri konferencia, az udvari kancellária, az udvari kamara, az udvari haditanács és az alájuk, vagy kisegítésükre rendelt hiva­talok létrejöttét és ügyintézési módjukat. A nagy összefoglaló munka súlypontja azonban a magyar királyi köz­ponti, az erdélyi fejedelmi és a rendek vidéki hivatalainak bemutatására esik. A középkori magyar államkormányzat legmagasabb szerve a király mellett működő királyi tanács és királyi kancellária Volt. A tanácsból a középkor vége felé a köznemesi tanácsosok fokozatosan kiszorultak. Ugyanekkor a főrendek a maguk számára biztosították a kormányzat és igazságszolgáltatás legfőbb méltóságait. A magyar rendiség a francia rendekére emlékeztető módon érvé­nyesítette hatalmát az államigazgatásban; de az országgyűlési tárgyalásokon is döntően esett latba a szavuk, tehát az angol rendek érvényesülésének eszkö-Százailok 20

Next

/
Thumbnails
Contents