Századok – 1947

Ismertetések - Jakó Zsigmond: Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején. Ism.: Kumorovitz L. Bernát 303

» ISMERTETÉSEK 303 bemutatni humanista egyéniségét. Másodsorban rá akartam mutatni a lengyelek XVI. századbeli gazdag irodalmára, mely — bár az érintkezés, sőt az egymásra való hatás is megvolt, — a magyar közönség előtt mindmáig csaknem ismeretlen maradt.-Éppen ezért a korszak legkimagaslóbb alakjait részletesebben tárgyalom. A keretet így bizonyos mértékben szétfeszítettem, a szerkezetet nem egyszer meglazítottam. A korba mélyebb betekintést akartam nyújtani. Arra törekedtem, hogy lehetőleg minden idevonatkozó munkát összegyiijtsek, de legfőképen azokat, amelyekben a királyról esik szó. Másrészt meg igyekeztem összeszedni a szerzőkre vonatkozó adatokat is, eredeti szövegekel latin-, lengyel-, német- és olasznyelvűeket), részben kivonatosan, részletekben, vagy fordításban. így nőtt kezem alatt a munka és lelt talán terjedelmesebb és nehezebb, mintsem szándékomban volt" (5—6. 1.). Ennek a célkitűzésnek megfelelően annyi nyers anyagot zsúfol össze, annyi — legnagyobbrészt másod- vagy harmadkézből vett, bibliográfiákból kiszabott —• anyagot, könyvcímet, bibliográfiai leírást, könyvtartalmat, nevet és életrajzot, hogy a végén nem tud vele megbirkózni. A téglahalom,, bármily nagy is legyen, csak téglahalom marad, s jól álgondolt, kidolgozolt terv és kivitelező sokoldalú szakértelem híján aligha lesz belőle egy humanista princepshez méltó rçnaissance-palota. Cs. munkájának végzete főként felemásságában van, valami középhelyet foglal ugyanis el a szintézisre törekvés és a lazán összefüggő adalékolás között. így egyiknek sem sikerülhelett. A humanista Báthory Istvánról pedig Veres Endre munkáiból, valamint Estreicher és Wierzbowski nagy bibliográfiái nyomán legalább ennyit tudtunk. Cs. szorgalmas munkájának meddőségét gyökerében magyarázzák meg az elő-elobukkanó elírások, és áruló apró hibák; melyek arra engednek következtetni, hogy humanistáinak és forrásainak „anyanyelvét", a latint nem eléggé bírja. Pl. Kromer De origine et rebus gestis Polonorum* с. munkáját így magyarítja: „A lengyel nép elejéről és történetéről" (141 1.). Másrészt a szinte hibátlan magyar szövegekkel szemben a latin idézetek, textusok tele vannak sajtóhibával. A humanistáktól felhasznált, közismert klasszikus reminiszcenciákat sem ismeri fel, s eredeti gyanánt érvül használja. Vagy például egy költőről ezt írja: „Legtöbbnyire hexameterben és pentameterben írt" 69.1.). Ehhez járul még a nehézkes, sokszor zavaros stílusa. Pl. „Nagy terveihez volt nagy ereje. Csak a váratlan halál tudta azt legyőzni Aránylag rövid uralkodása alatt voltakép rengeteget lett. Nagy tettei révén lépelt a legnevesebb királyok sorába" (105. 1.). Vagy pl. Kochanowskiról így ír: „Mint humanista érezte, hogy a humanizmus az újkori individualizmussal jár együtt. Ezért állandóan foglalkoztatták a fraszkák (versforma), komoly epigrammákat írt s azokat főleg férfiakhoz intézte. Epigrammáinak jelentős részében a szerelemről szól. Lányokhoz, nem egyszer szeretőkhöz írt" (170. 1.). Sokszor teljesen érthetetlen. Így pl. Skargáról és beszédeiről írva: „A páter az egyeduralom hívének mutatkozik és az oligarchával szemben a török háborút propagálja. Gyökeres változásokat akar az országban. Nem értette meg, hogy a korok lassan fejlődnek és ezért van az, hogy nem egyszer utópisztikusak. A beszédek igazi értéke, szépsége a színek hazafiasságában van. E kor 'parlamentarizmusának fejlődésében segítségére volt a XVI. század virágzó publicisztikája" (134. 1.). GERÉZDI RÁBÁN JAKÓ ZSIGMOND: AZ ERDÉLYI VAJDA KANCELLÁRIÁJÁNAK SZERVEZETE A XVI. SZÁZAD ELEJÉN. Kolozsvár 1947. — (Erdélyi Tudományos Füzetek 202. sz.) Értékes tanulmányának első szakaszában J. a „Kárpát-medencei népek" történetírásának a magatartása fölött elmélkedve megállapítja, hogy a „Kárpátmedence múltja tárgyilagosan csak néptörténetekre bentva, de mégis egységként kezelve tárgyalható". A kezdeményező lépéseket a magyar történetírás tette meg. a csatlakozás a román, szász, szerb, rutén és szlovák történetírókra vár. Felvázolja a tennivalókat is. Legfontosabb „annak a hatalmas érhálózathoz hasonlítható szerkezet-rendszernek a feltárása, melyben a kárpáti tömegek hétköznapjai, nemzetiségre való tekintet nélkül, leperegtek". Ezen újszerű és