Századok – 1947

Ismertetések - Gárdonyi Albert: A hétszázéves Budapest. Ism.: M–ó. 297

» ISMERTETÉSEK 297 GÁRDONYI ALBERT: ÓBUDA ÉS KÖRNYÉKE A KÖZÉPKORBAN. Budapest 1945, Fővárosi Múzeum, 17 1. 4°. Óbuda középkori helyrajzának megállapítása nehézségekbe ütközik, mert a fennmaradt oklevelek adatait nehéz, gyakran lehetetlen egyeztetni s főleg lokalizálni. Itt a régészeti kutatásnak kell a történész segítségére jönnie, addig is azonban G- megkísérli néhány adattal ezt a munkát előkészíteni. A kutatást különösen nehézzé teszi az, hogy a középkorban Óbuda egy káptalani és egy királynői várfest foglalt magába s ezekhek határai felől már akkor vita folyt. Így is sikerült azonban G.-nak több ponton tisztáznia a határvonalakat. Ami a kiemelkedő középkori építményeket illeti, a káptalani templomot G. a mai Szent Lélek-térre, a klarissza-kolostort a Filatori-gáthoz, a királynői várat pedig a mai református templom helyére helyezi, a ferences kolostort viszont a Flórián-tér közelében keresi. A régészeti kutatásnak kell majd mindezeket hitelesítenie. A továbbiakban okleveles adatokkal bizonyítja, hogy a középkori Óbudának és környékének lakossága színmagyar volt. ó. GÁRDONYI ALBERT: A HÉTSZÁZÉVES BUDAPEST. Budapest 1944, Palladis-132 1. 8°. Budapest történetének érdemes kutatója igen hasznos rövid összefoglalást nyújt ebben a munkájában, mely a szélesebb olvasóközönség tájékoztatására kiválóan alkalmas s így nagy hiányt tölt be. IV. Béla 1244. évi privilégiumával kezdődött a tulajdonképeni városi fejlődés, az akkor három településből, a dunántúli és dunáninneni ' Pestből, és a pestújhelyi várból álló Budapest területén. Ez a három' telep, a mai Kelenföld, a mai pesti Belváros és a inai Vár, Zsigmond király koráig egy testei képezett ezután vált a dunáninneni Pest önálló várossá s ezután kezdték a köznyelvben a Kelenföld és a Vár összeolvadásából keletkezett várost Budának "nevezni. Hivatalosan csak a török hódoltság után nyert a Buda név polgárjogot, azelőtt a mai Óbudának volt ez a hivatalos neve. A lakosság zöme és vagyonosabb része. eredetileg német volt, de a XV. század folyamán a magyarság került többségbe és nem egyszer heves összeütközésekkel tarkított küzdelemben kivívta egyenjogúságát. Á dunáninneni Pest virágzását messze földön híres vásárai tették lehetővé, a dunántúli Pest (Buda) viszont akkor kezdett nagyobb jelentőségre emelkedni, mikor Zsigmond korától kezdve királyi székhely lett. A királyi várat már IV. Béla kezdte építeni s egyideig Nagy Lajos is itt tartotta udvarát. Az oklevelek Mátyás korától kezdve emlegetik következetesen Budát az ország fővárosának. A török korban az eredeti lakosság elvándorolt s utolsó maradványai a felszabadításkor szóródtak szét. Az. új telepesek nagyrészt németek és szerbek voltak s igen nagy küzdelmet kellett folytatniok a mostoha viszonyokkal. A városi önkormányzati jog visszaszerzése is nehezen ment s csak l(7íl|ll-ben sikerült véglegesen. Óbuda azonban a Zichy-csaláá, majd a kincstár tulajdona lett s csak 1873-ban csatlakozott a fővároshoz. A vezetöszerep eleinte Budáé volt, különösen az egyetem áthelyezése után, de a gyorsan fellendülő országos vásárok révén Pest gyorsabban fejlődött s a XVIII. század végén már lélekszámban is meghaladta Budát, minek következtében a politikai és szellemi központ is Pestre tolódott ál. A .továbbiakban G. Budapest világvárossá, fejlődésének útját írja le. Mindenesetre az az érzésünk, hogy az utolsó száz év története fontosságához képest aránytalanul kevés terjedelemben van tárgyalva. A modern Budapest történetének részletesebb ismertetésével kiegészítve, a könyv mindenesetre a leghasználhatóbb tájékoztatást nyújtaná a főváros múltja iránt érdeklődőknek. M—i. DBAGANU, TUDOR: LA DOCTRINE JURIDIQUE DE LA COURONNE HONGROISE. Sibiu 1944, 80 1. 8°. — (Bibliotheca Rerum Transsilvaniae.) D. könyvében a magyar történészekkel polemizál, tie Don Quichotteharcot folytat: olyanért marasztalja el a magyar történetírást, amit az már régen nem vall. Á magyar alkotmányfejlődés és a Szent Korona-eszme azon