Századok – 1947

Ismertetések - László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Ism.: Fettich Nándor 281

299 ISMERTETÉSE К másik „szárnyon" csupa férfisír lenne elegendő számban, vagy ha a másik két sorban az elmélet beigazoiást nyerne. E helyett azonban azt találjuk, hogy a második sor tarsolylemezes sírjának mindkét szárnyán csak férfisír feküdt, a harmadik sorban pedig csak egyetlen női sír volt. Ezt L. is jól látta, ezért meg is jegyzi, hogy itt „a férfi- és női sírok nem kerülnek olyan határozottsággal külön oldalra, mint a bezdédi temetőn" (136. 1.). A kenézlői temető két részletben került föltárásra. Kétségtelenül egy temetőről van szó. Ugyanis az 1913-ban mezőgazdasági okból félbemaradt ásatás területét az ásató Jósa András közlése alapján kerestem és találtam meg 1929-ben. L. mégis — mint csakhamar kiderül, az elmélet kedvéért — két különböző temetőt tételez fel és külön is tárgyalja a két összetartozó részt („első temető", „második temető"). A két ásatás sírjai azonban egyformán voltak keletelve és a csontvázak mindenütt egyformán feküdtek (fejük a sír nyugati, lábuk a sír keleti végében). A második ásatás viszont így hasznavehetetlen lett volna az elmélet céljaira. • Már az első ásatás anyaga tárgyalásának elején közli, hogy „a kenézlői temetőben más rendszert fogunk megismerni, mint a bezdêdiben'(138. sk. 1.). Az első sor két „szárnyán" női és férfisírok váltakoznak. A második sor „balszárnyán" -,sírokat nem találtak", „jobbszárnyán" egy bizonytalan férfisírt mond L. A harmadik sor központi sírjáról ezt mondja: „állítólag semmiféle melléklet nem volt benne", a „balszárnyon" „sírokat nem találtak", a ..jobbszárnyon" meghatározhatatlan, talán léríisir. A negyedik sor közepén és , balszárnyán" „sírt nem találtak", „jobbszárnyán" férfi- és bárom bizonytalan női sír. Ezután zavar következik a felsorolásban, amennyiben az ötödik sor említése hiányzik. A hatodik sor közepén és „balszárnyán" „sírt nem találtak". „jobbszárnyán" egy bizonytalan női sírt. A bezdédi temetővel kapcsolatosan felállított elmélet bukását a kenézlői második ásatás eredménye tetézi be. L. maga is bevallja: „döntő mé>don igazolta a kenézlői második ásatás, miszerint a kenézlői temető rendszerében nem különülnek két szárnyra a család férfi és női tagjai(143. 1.). Természetesen igyekszik magyarázatot találni ott, ahol lehetőnek véli. Mivel pedig az ásatási térrajzok nem felelnek meg az elméletnek, az ásatok hibáit igyekszik kimutatni. A kenézlői második ásatásnál például, szerinte, „az ásatok tévesen jelölték meg az égtájakat... éppen fordítva kell berajzolni az égtájakat" (143. 1.). Ezt a nála közölt fényképeken lévő árnyékvetésből (I) állapítja mtg. A kép valóban gyanakodóvá tehet bennünket. Éppen ezért alaposabban utánajártam a dolognak. Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy a L.-nál közölt egyik kép, mégpedig éppen az árnyékvetés szempontjából a döntő (VIT. t. 1), tükörképe az eredeti képnek. Az eredeti helyzetnek megfelelő helyes állású kép az Arch. I rt. 1931, S9i 1. 68. kép alatt jelent meg. Csak két eset lehetséges: vagy fordítva kopírozták a filmről a L. által felhasznált, utólagosan kért képet, vagy a jó fényképről fordítva klisírozták az ábrát. Hangsúlyozom, hogy az én eredeti jelentésem nagyszámú képei között egyetlen képet sem kopírozták. illetőleg klisírozták fordítva és L. nagyszámú képei között is csak ezt az egyetlen, az ő szempontjából döntően fontos képet. Az égtájak jelzésének helyessége Jósa András jelentése alapján is sokszorosan ellenőrizhető. Az egész jelentés teljesen egyértelmű e tekintetben, a sírrajzok és a szöveg, minden esetben teljes összhangban van egymással (Arch. Ert. 191(4, 305. 1 X. kép; 318., 319., 323., 327. és 329. 1.). Kétségtelen tehát, hogy L. ábrájával kapcsolatosan hiba történt s ez a hiba döntően irányította az elmélet további sorsát. Az is kétségtelen, hogy az elmélet szeriilti „jobb" és ,,bal" csak úgy jöhetett ki, ha a tájolást megváltoztatjuk, illetőleg ha a csontvázakat fordítva rajzoljuk bele a sírokat jelző téglalapokba. Ezt az erőszakolt megváltoztatást L. a 111. képen (a 144. és 145. 1. között) az összes síroknál végrehajtotta. Nem lehet megérteni, hogy egyetlen ilyen tükörképben közölt kép elegendő ahhoz, hogy egy kifogástalan ásatás hitelességét kétségbe vonja (amely ásatást két szakember végez együttesen), a nélkül, hogy ezt a képet összehasonlította volna az eredeti publikáció azonos képével és az ásatás összes többi megjelent képével az árnyékvetés szempontjából, továbbá a Jósa-féle első ásatás tájolási adataival. Láthatta