Századok – 1947

Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Észrevételek Ila Bálint Gömör megyéjé-hez 220

ÉSZREVÉTELEK ILA BÁLINT GÖMÖR MEGYÉ-JÉHEZ 221 ezekben a munkákban tulajdonképen a feldolgozás egyes fejezeteihez közölt bizonyító anyag, nagyon természetes lenne tehát, ha a bizonyító anyag is a feldolgozás keretében, az egyes tájegységekre, uradalmakra, stb. vonatkozó fejezetek sorrendjében találna helyet. Az adattár abc-rendszere csak arra való, hogy a szerzők különböző állításait nehezebben lehessen ellenőrizni, mert a hivatkozott adatokat csak térkép segítségével és a munkában való sűrű össze-vissza lapozgatások után lehet nagy fáradsággal összeállítani. Még ennél is súlyosabb fogyatékosság a helységekre vonatkozó történeti adatok teljes elhagyása. Ez már teljesen a szerkesztő újítása; erre régi történeti földrajzi irodalmunkban sehol semmi példa nincs; maga Csánki is műve későbbi köteteiben a lehető legnagyobb teljességre törekedett. Csánki erdélyi kötetének már csak az a hibája, hogy nem jelzi, vájjon a kérdéses oklevél eredeti-e, vagy pedig esetleg kései másolat, azért adatai sokszor megzavarják pl. a nyelvészeket. A helységekre vonatkozó források közlésének teljes mellőzése számomra tökéletesen érthetetlen olyan munkában, amelyek egyébként bőségesen ontják az adatokat, a dűlőnevek és családnevek minden kis eltérését pontosan feltüntetik és a két utóbbi névanyagra vonatkozó forrásokat is szinte maradéktalanul felsorolják. El sem tudom képzelni, mi lehet az oka ennek a helységnevekkel szemben érzett ellenszenvnek A helyhiányra való hivatkozás nem helytálló, hiszen egy ívnyi szöveggel több, vagy kevesebb ilyen nagyterjedelmű munkáknál még a mai időben sem jelentős. Az eredmény pedig most az, hogy Ugocsa megyére és Gömör megyére továbbra is Csánki munkáját vagyunk kénytelenek használni, pedig mindkét megye Csánki munkájának a legkevésbbé részletező I. kötetében foglal helyet. Meg kell említenem még egy hiányosságot, amely azonban már az egész magyar településtörténeti irodalomra jellemző. Ez pedig a történeti vízrajzra vonatkozó összefoglaló fejezet hiánya. Bár közismert dolog, hogy a víznevek régebbiek, mint a települések nevei; hogy egy-egy vidék legrégibb népiségi viszonyait elsősorban a víznevek tükrözik, erről a külföldi és belföldi szakirodalomban szinte már agyoncsépelt és általánosan elfogadott tételről településtörténeti irodalmunk úgyszólván egyáltalában nem vesz tudomást. Még nagyobb hiba, hogy ezt utólag a településtörténeti munkákban közölt adatok segítségével nem is lehet összeállítani. Igaz, hogy ezek, Csánkival ellentétben, a történeti víz- és dűlőnévanyagot is felsorolják, ámde nem azonosítják őket, s nem teszik lehetővé, hogy az azonosítást más végezhesse el, mert az adatokat összefüggésükből kiszakítva publikálják. Olyan esetekben tehát, amikor a mai név nem azonos a régivel (már pedig ez elég gyakori jelenség), a régi adatoknak helyhez rögzítése a közölt anyag alapján teljesen lehetetlen. Mivel a sorozat nem annyira településtörténeti, mint inkább nemzetiségtörténeti céllal indult, a lakosság nyelvi hovatartozását pedig a történeti forrásokból közvetlen úton megállapítani a legritkább esetben lehetséges (igen kevési forrásunk emlékezik meg t. i. arról, melyik községben milyen nemzetiségű nép lakik), ezt a jelleget közvetett módon, elsősorban a hely-, személy, és családnevek nyelvi hovatartozásának segítségével kellett megállapítani. Ezt a feladatot Ugocsa megyénél én egyedül végeztem el, míg Gömör megyénél hárman is voltunk. Először, kb. 1938-ig én működtem közre, majd mikor én különböző okok miatt nem vállalhattam tovább a munkát,