Századok – 1947

Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Észrevételek Ila Bálint Gömör megyéjé-hez 220

ÉSZREVÉTELEK ILA BÁLINT GÖMÖll MEGYÉ-JÉHEZ Majdnem két évtizedes szakadatlan munka után végre megjelent 11a Bálint hatalmas monográfiájának (Gömör megye. Magyarság és Nemzetiség sorozat) egy része: az adattár két harmada, a községek nevének abc-sorrendjében az R betű végéig, Runya helységig. Az adattár befejező része és a feldolgozást tartalmazó I. kötet nyomdában van ugyan, azonban a Tudományos Akadémiának mai anyagi helyzete miatt megjelenésükre hamarosan nem igen lehet számítani. Ezért célszerűnek látszik már e két csonka kötettel kapcsolatban észrevételeket tenni a munka módszerére és eredményeire. Mivel IIa Bálint munkája sorozatban jelent meg, munkájának beosztásában és felépítésében a sorozat szerkesztőjének, Mályusz Elemérnek elveihez kellett igazodnia. Ezek az elvek jellemzik nemcsak a sorozat első kötetét, Szabó István Ugocsa megyéjét, hanem az öszszes Mályusz-disszertációkat, a Település, és Népiségtörténeti Értekezéseket is. Amit tehát alább mondunk, az nem csupán 11a munkájára, hanem az összes említett munkákra is vonatkozik. Hangsúlyoznom kell: ezekben Ilának egyénileg semmi része sincs. Mindenek előtt szóvá kell tennem az adattár abc-sorrendjét. Tájak, vidékek településtörténetek tárgyalásánál a képzelhető legcélszerűtlenebb módszer a helységek nevének abc-rendjét követni, inert ez azt jelenti, hogy szétszakítjuk a természetes tájat, messzire szakadnak egymástól a legszorosabban egymáshoz tartozó egységek és egymás mellé kerülnek olyanok, amelyek sem térben, sem időben, sem gazdaságilag, sem társadalmilag össze nem tartoztak. Hogy ez a rendszer milyen felesleges nehézségeket jelent a kutató számára, mindenki tudja, aki Csánki történeti földrajza, a régi megyei monográfiák, és a fent említett monográfiák alapján rekonstruálni próbálta egy-egy terület bármely történeti problémáját. Végtére azonban ez már hagyomány történeti földrajzi irodalmunkban, és mint minden hagyomány, akár helyes, akár nem, makacsul tartja magát. Megkezdte Szabó Károly a Hunyadiak kora VI. kötetében, folytatta Csánki Szabó munkájának folytatásában, Csánkihoz kellett ragaszkodnia Fekete Nagynak Trencsén megyéjében, és természetesen Csánkit utánozta a megyei monográfiák tehetségesebb és kevésbbé tehetséges íróinak egész serege. És nem tudott ettől szabadulni a jelen sorozat szerkesztője sem. Sőt, Csánkin és összes eddigi követőin túlmenőleg, még a jelzős helyneveket is szétválaszttatta, tehát a Kis-, Nagy-, Alsó-, Felső- stb. jelzővel megkülönböztetett testvérhelységeket is szétdobáltatta a mágikus abc kedvéért. Pedig hát az adattár