Századok – 1947

Beszámolók - PERÉNYI JÓZSEF. A török történetírás 192

'200 PERÉNYI JÓZSEF 4. Az I. Murád alatt alapított janicsár sereg nem valami új katonai alakulat, hanem egy a Balkán izlamizációja céljából életrehívott missziós szervezet. Faud Köprülü vizsgálat alá veszi s, megpróbálja helyesbíteni ezeket a megállapításokat.2

2

Szerinte Oszmán törzse a szeldzsukkal egyidőben vándorolt be Anatóliába. A szeldzsuk nem engedték az idegen törzseket egy tömegben letelepedni, nehogy veszélyessé válhassanak a központi hatalomra. Így a kayi törzs egy része, melynek később Oszmán lett a vezére, a nyugati részekre került. A XIII. század elején a külpolitikai helyzet következtében a niceai császárság és a szeldzsu állam jó viszonyba került egymással. A szeldzsu к at az egyre jobban fenyegető mongol veszély arra kényszerítette, hogy kelet felé nézzenek, míg Nicea természetszerűleg a konstantinápolyi latin császárság felé fordította tekintetét. A határsávban élő Oszmán törzs békésen fejlődött, szaporodott. A mougolok elől menekülő különböző eredetű török törzsek egyre nagyobb számban kértek bebocsáttatást a szeldzsu birodalomba; ennek azonban már nem volt elég ideje a jövevények megszervezésére. 1243-ban a mongolok legyőzték a szeldzsukokat, kik ettől kezdve mongol adófizetőkké váltak. Kis-Azsia nyugati felében azonban, amely a mongol uralomtól mentes maradt, egymásután kialakultak a kisebb-nagyobb beylik-ek egy-egy törzsfő vezetése mellett. Ilyen törzsfő volt Oszmán is. Ezek a pásztor törzsek legelőszükségletüket kielégítendő terjeszkedni igyekeztek. Kelet felé erős török törzsek ellenállásával találkoztak, ligyhogy inkább a gyengébb fél, a bizánciak felé nyomultak. Erős török-görög keveredésről nem lehet beszélni, mert a görögök, visszavonultak a török nyomás elől. A nagy szaporodás pedig újabb török törzsek csatlakozása folytán állott elő-A további terjeszkedés a török földművelő réteg igényeivel kapcsolatos. A termékeny tráciai föltlek óriási vonzást gyakoroltak rájuk. A gyenge bizánciak az Európába való átkelést nem tudták megakadályozni s így megkezdődött a törökség európai szerepe. A továbbiakban Köprülü részletesen foglalkozik a szeldzsu állam belső szervezetével és viszonyaival, majd a kialakuló török állam rajzát adja Bármennyi hibája van is e munkának, mégis a modern török történetirodalom egyik legértékesebb alkotásának kell tekin-tenünk. Uzunçarsili professzor a.szeldzsu birodalom területén a XIII— XIV. században kialakult kis török államok, az ú. n. beylik-ek történetét igyekezett feltárni. Arab és perzsa források segítségével bepillantást nyújtott emez államok életébe, szervezetébe. Értekezése per analogiam becses anyagot nyújt az Oszmán birodalom megírandó részletes történetéhez. Az Oszmán birodalom t- i. kezdetben semmivel sem különbözött, ezektől a kis török államoktól.23 Ezek az írók elég alapos forráskutatást végeztek és kiemelték mindazokat a részleteket, amelyek — nézetük szerint — szükségesek lesznek majd az oszmanli történet kezdeteinek megírásához. Rengeteg adatot közölnek a társadalmi, gazdasági, és művészeti életre vonat-22 Les origines da l'Empire Ottoman. 1935. Paris. Hudes Orientales publ. par l'Institut français d'archéologie de Stamboul. No. 3. =3

I. H. Uzunçarsili: Anadolu beylikleri. (Anatólia beylikei.) 1937. Ankara— U. a.: Osmanli devleti teçkdllatina medihal. (Bevezietés az Oszmán birodalom kialakulásához.) 1941. Istanbul.