Századok – 1947
Beszámolók - PERÉNYI JÓZSEF. A török történetírás 192
/ A TÖRÖK TÖRTÉNETÍRÁS 1 95 aki 1925-ben bekövetkezett haláláig nemcsak történetírói, hanem szervező tevékenységet is folytatott. Ö hívta, létre 1910-ben az első történeti folyóiratot, a Tarihi Osmani Encümeni mccmuasi-t, s mint az akkori török történeti társulat elnöke egyébként is irányító szerepet játszott a történettudományos életben mind a szultánság, inind a köztársaság idejében. i Abdul Hamid 1909-i alkotmányrendelete megszüntette azokat a korlátokat, melyekkel az államhatalom a török történetírást körülkerítette. Az intézkedés hatása szembetűnő. Egymásután jelennek meg a kisebb-nagyobb értékű történeti munkák, közöttük igen sok fordítás. Különös érdeklődést keltett a török történetírók körében Seignobos. Művei iránt határtalan tisztelettel viseltettek, valósággal eszményképüknek tekintették.8 Az 191(l-es években már tudatára ébredtek a török történészek is a történettudományi módszer szükségességének. Megismerkedtek a forráskutatással és forráskritikával, alkalmazásukra azonban — egy-két kezdetleges kísérlettől eltekintve — nem vállalkoztak. Az is nagy haladás volt, hogy az istanbuli egyetemen tanító Mordtmann professzor 1913—1914. évi előadásait Iimi usülü tarih (A történelem tudományoos módszere) címen kinyomtatták. Ez volt az első török metodikai munka. Később más hasonló cikkek is megjelentek,9 a bennük hangoztatott elveket azonban a gyakorlatban legkevésbbé sem érvényesítették. Ilyen volt az első világháború előtti török történetírás. Eredményeiről előmunkálatok híján ma még pontos képet nem alkothatunk, számottevő alkotások azonban aligha lappanganak. Mindenesetre iidvQS lenne, ha a mai török történetírói gárda összeállítaná a múlt század közepétől az ejső világháborúig terjedő kor történelmi bibliográfiáját s megteremtené a kapcsolatot az új történetirodalommal-Ezáltal talán megszűnne a mai török történetírás hagyománynélkülisége, s megszűnnének a bizonytalanságok és túlzások, amelyek - mint látni fogjuk — oly jellemzők a modern történeti munkákra. A köztársaság történetírása az ú. n. irányított történetírások közé tartozik, bár nem egészen abban az értelemben, ahogyan azt manapság érteni szokás. A század elején biztosított történetírói szabadság az állam szempontjából nem bizonyult hasznosnak. Amikor a görögök történeti jogon igényt emeltek Konstantinápolyra, a törökök csak a néptöbbeégre való hivatkozással védekezhettek, történetjogi érveket nem tudtak felsorakoztatni. Kemál megérezte és megértette, hogy a külpolitika érdeke jól megalapozott palitikai történetírás, s ezért messzemenő állami támogatást nyújtott a külpolitikai célokat szolgáló történettudomány kifejlesztésére. A mai török történetírásban tehát az önértékű, öncélú kutatás nem játszik szerepet; a történészek nem önállóan s hajlamaik szerint kutatnak, hanem olyan munkaközösségben, mely előre meghatározott, az igazi tudománytól idegen célokat követ. Első és legfontosabb cél a mai Törökország egész területére szóló történeti jogok bebizonyítása volt. Második céljuk nem kevésbbé fon-8 L. Akçuraoglu id. cikkét 595. 1. » 9 A Tedrisat Meemuasi. Milli Tetebbüller, F.dohivat Faküllesi Ma< muasi. Muallimler Meemuasi, Terbiye e. folyóiratokban találunk néhány metodológiai és történelem-pedagógiai tárgyú cikket, melyek azonban többnyire francia munkák átdolgozásai eredetiség nélkül. 13* IJjJi^U u.l-.iw i i XXA i . , i l l-l-i A -Li . i . lí i-t VJ.L-1- Lj-Liiü-U 1 *
