Századok – 1947
Beszámolók - PERÉNYI JÓZSEF. A török történetírás 192
194 PERÉNYI JÓZSEF Törökországban. Sokszor hadvezérek, államférfiak foglalkoztak történeti kérdésekkel. A memojr irodalom elég fejlett de kiadatlan. Forráskiadás, forráskutatás egészen ismeretlen dolog. A különféle történeti kompilációk. melyek az idők folyamán létrejöttek, nélkülözik az európai történetírásnak minden jellemző vonását-A mai török történetírásnak nincsenek hagyományai. Nagy török történészek, kiknek munkáját folytatni lehetne, nem voltak. Ma a mult század végén megjelent műveket a történelem művelői alig ismerik, vagy pedig a legteljesebb lenézéssel emlegetik. Erről a „régi", az első világháború előtti történetírásról az első török történeti kongresszuson tartott egyik előadás nyújt némi képet,4 s mond lesújtó bírálatot. Az izlám történetírói, épp úgy, mint a mi középkori krónikásaink, a világ teremtésével stb. kezdik munkáikat. Az ószövetségi könyvek az izlám szent könyvei közé tartoznak, és így nem csodálkozhatunk azon, ha a török világtörténelmek az emberiség őstörténetét bibliai alapon adják elő. A keresztény országok történetével nem foglalkoznak. Az izlám születésétől kezdődőleg a török krónikásokat nem érdekli az izlámon kívüli világ. A keresztényekről legfeljebb csak mint ellenségekről esik szó. A régi török történetírók nagy része arabul, vagy perzsául írt, s így munkájukat nem igen lehet különválasztani az arab vagy perzsa munkáktól.5 A XIX. század elejétől kezdve, az európai szellem lassú terjedésének hatása alatt a török történeti munkák is mindinkább figyelemre méltatják az európai történetet s beillesztik munkáikba. A század hetvenes éveiben megjelennek az első, törökre fordított nyugati történelmi munkák, majd a. nyugati müvekre támaszkodó török munkák." Mindezek azonban egyetemes történelmek. A török történetet tárgyaló dolgozatokon nem látszik még a külföldi hatás. Továbbra is az elődök munkáit kivonatolják, s egészítik ki néhány új szemponttal. Rendszeres forráskutatásról és feldolgozásról szó sincs. A mult század végén jelent meg Abdurahman $eref híres török története, az első tudományosan megírt történeti munka.7 A szerző az újabb török történetírás egyik legtevékenyebb személyisége volt, 4 Akçuraoélu .tusul: Tarih yazmak ve okutmak usullarlna dair. (A Imii'net írás és történelemtanítás módszereiről.) Birinei Türk Tarih Kongresinin Konferenslari с kötet. 577 s kk. 1K 5 Az eddig ismert összes török történetírók jegyzékét akarja adui Babinger: Die Geschichtsschreiber der Osmanen und ihre Werke c. művében (Leipzig 1927). (Ismertetései: Wittektől a Der Islam-ban 1932. 197—207 II. Mordtmanntó| az Ungarische Jahrbiieher-ben 1928, 164 s kk. 11. Minorskitól a Journal Asiatique-ban 1931. 179—182 II.) A részletekben való tévedései nem vonnak lo semmit munkájának érdemeiből. Jóformán előmunkálatok nélkül (Sehlechta— Wssehrd: Die osmanischen Geschichtsschreiber der neueren Zeil. Különnyomat a Denkschrift der phil.-hist. Classe der Kaiserl. Akad. der Wissenschaften. Wien 1856. c. műve nagyon hézagos és elavult) kellett összeállítani több száz kézirat és nyomtatvány jegyzékét. 6 Ahmed Hilmi lefordított egy angol világtörténetet Tarihi Umurni címen 1283/1866 Istanbul. 6. к. Van egv rövidített kétkötetes kiadása is. 7 Tarihi Devleti Osmaniye (A török állam története) I. k. 1315/1897, И. k. 1318/1900 Istanbul. Ennek rövidített kiadása tankönyvként, szolgált. Kaditz— öreifenhorst szerint (Mitteilungen zur osmanischen Geschichte. Wien 1921 II. K.) a tanzimatig (1839. év politikai reformja] a régebbi történetírókon, azután pedig Abdurahman §eref saját kutatásain alapszik.
