Századok – 1947

Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178

AZ OSZTRÁK TÖRTÉNETÍRÁS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 19 L 1944-es évszámot viselő, de csak a rákövetkező évben közrebocsátott kötete. Közülük leginkább követi az Intézet hagyományait Wolf jjang Müller nagyterjedelmü oklevélkritikai tanulmánya. - (Untersuchungen über die Privaturkunden des Klosters St. Blasien im 13. und 14. Jahrhundert.) A kötet legértékesebb tanulmánya azonban kétségtelimül Alphons Lhotskjj munkája a Habsburgok leszármazására vonatkozó mondákról és elméletekről. (Apis Colonna. Fabeln und Theorien über die Abkunft der Habsburger.) A császári trónra került Habsburgi Kudolf nem rendelkezett azzal a magas származással, amely szükséges lett volna ahhoz, hogy alattvalói és vetélytársai előtt tekintélye legyen s uralmának jogosságát kétségbe ne vonják. Környezete ezért találta ki a római leszármazás meséjét, amely a későbbi Habsburgok alatt, különösen a XV—XVI. században számtalan változatban formálódott egész mondakörré, mígnem a kialakuló kritikai történettudomány a Habsburgok eredetének kérdését a forrásokkal dolgozó kutatás útjára terelte. Ezt a kérdést dolgozta fel L. tanulmánya, a lehető legnagyobb alapossággal. Az Intézet évtizedeken át volt vezetője s naggyáfejlesztője, Theodor von Sickel emlékének hódol Santifaller professzor, az Intézet jelenlegi vezetője azáltal, hogy leközli a nagy német paleografusnak, Wilhelm Wattenbach-пак hozzá intézett leveleit. , A Mitteilungen XV. kiegészítő kötete Leo Santifaller alapos és szakszerű munkáját tartalmazza a boroszlói szent Vincéről nevezett premontrei kolostor középkori kartuláréiról.9 А XV. század végén összeállított négy kartuláró közel 20(10 középkori oklevél másolatát tartalmazza s így gazdag tárháza a Szilézia középkori történetére vonatkozó adatoknak. Ausztria történetének nagy fordulópontja bizonyára új korszak kezdetét jelenti az Institut történetében is; a tudományos kutatómunka azonban nyilván az Institut közel évszázados tradícióinak szellemében fog továbbfolyni. Éppen ezért talán szimbolikus jelentősége van annak a ténynek, hogy Santifaller sajtó alá rendezte és kiadta Sickel római emlékezéseit10

Sickel már fiatal korában hosszabb időt töltött olasz levéltárakban, 1881-ben, a pápai levéltárak megnyitása után pedig felállította Rómában az Oszrák Történeti Intézetet, amelyet egyideig Bécsből irányított, majd 1891-től 1901-ig személyesen vezetett. Emlékezései inkább tudománytörténeti szempontból jelentősek. , " Az Institut kiadványainak sorában jelent meg 1946-ban August Loelír figyelemreméltó kis könyve az osztrák fizetési eszközök fejlődéséről.11

A könyv már terjedelménél fogva sem nyújt alapos és szakszerű pénztörténetet, —1

azt jórészben megtette a szerző 1944-ben megjelent numizmatikai munkájában, a Führer durch die Kunsthistorischeu Sammlungen sorozatban —, hanem sokkal inkább a pénznek, mint fizető eszköznek a fejlődését mutatja be az 1200-ból való bécsi pfennigtől a két háború közötti Schillingig. De jut hely a munkában a különböző korok nagy pénzügyi kríziseinek ismerteté-8 Liebentals Kopialbiicher lies Prämonslrntenserstifles zum 111. Vinzenz in Breslau. (Mitteilungen (les Instituts l'tir österreichische Geschichtsforschung. XV. Ergänzungsband.) Innsbruck. Univ.-Verl. 1947. 374 ]. + 1 tábla. Römische Erinnerungen. Wien 1947. VIII. 512 1. 11 österreiehische Geldgeschichte. Wien. lTniversiun-Verl. 1940. 89 1. -4-1 «•> tábla.