Századok – 1947

Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178

190 ВАНТА ISTvAf." sére is, egészen az első világháborút követő inflációig. A könyv mel­lékletei szemléletessé teszik az előadást. Az Institut régi hagyományainak szellemét képviseli az inté­zeti kiadványok sorában Heinrich Fichtenau könyve.12 A fiatal tu­dós munkája az írástörténet módszereinek formai alkalmazásán messze túlmenően világítja meg a mindenkori ember kifejeződését a különböző korok írásaiban. Az írást, jóval többre értékeli, mint azok. akik csak technikai eszköznek tekintik és fejlődésére a célszerűség­ben keresnek magyarázatot. Szerinte az írás változásai mögött a kü­lönböző korokban az emberi lélek változásai állanak s így az írás mindig a kor lelkületét tükrözi vissza. Ez a szellemtörténeti magya­rázat meglehetősen ellentétben álj Hajnal István ismeretes, racionáli­sabb s így valószerűbb elméletével; Hajnal munkáit egyébként a szerző ismeri s megállapításaikra ismételten kitér. Mégis jelentős gazdagodása F. könyve az íráetörténeti irodalomnak, nemcsak azért, mert az alapjában élettelen tudományágat bekapcsolja az emberi fej­lődésbe ós ezáltal élettel tölti meg, hanem a vizsgálataiban alkalma­zott számos módszertani újítás miatt is. Ugyancsak az Institut kiadványa Carl Plank könyve a pitteni grófság településtörténetéről.13 A nagy tudományos apparátussal ké­szült munka érinti az osztrák-magyar határ történeti problémáit is és így a magyar kutatók érdeklődésére is számot tarthat. A nyugodalmasabb idők legjobb német munkáira emlékeztet alaposságával és tudományos apparátusával az Institut kiadványai­nak sorában Hanns Leo Mikoletzky munkája II. Henrik császár egy­házpolitikájáról.14 Az utolsó szász császár, akit az egyház, sógorához, a.z első magyar királyhoz hasonlóan, a szentek sorába emelt, nem volt könnyű probléma a történetírás számára s egyéniségének ellent­mondó vonásai következtében a történetírók részéről eléggé ellenté­tes megítélésben részesült. M. a gazdag irodalom ellentmondó felte­véseit mellőzve a nehezebb részletkérdésekben a forrásokhoz fordul vissza s így sikerül Henrik portréját az eddiginél jóval határozottabb vonásokkal megrajzolni. Ehhez szerencsés módon Henrik tevékeny­ségének azt a területét választja ki, amelyen a legtöbbet alkotott: egyházpolitikáját. Henrik már mint bajor herceg eredményes re­formmunkát végzett a mélyponton lévő bajor egyházi élet megjaví­tása érdekében, mint német király még fokozattabban fáradozott az egyház megerősítésén, nemcsak keresztényi buzgalomból, hanem mert hatalma tán^aszát látta benne az ellene berzenkedő világi erők­kel szemben. A püspökségeket kivonta a világiak befolyása alól és az uralkodói hatalom alá rendelte, a kolostorok reformjáért és a szer­zetesi. élet megtisztításáért pedig olyan buzgalommal szállt harcba, hogy a történetírás „koronás szerzetesinek (Mönch auf dem Thron) nevezte el. (') német területen a cluny-i reformmozgalom úttörője. 1014-től német-római császái-, s ebben a minőségében III. Ottó tervei­nek reálisabb továbbfolytatójaként a felemelkedő pápai hatalom kép-Mensch und Schrift im Mittelalter. Wien. Universum-Verl. 1946. Vll + 239 I. l(i tábla. . 13 Plank. Karl: Siedlungs- und Besitzeesciehte der Grafschaft Pillen. I. Teil. Wien, Universum-Verl. 1916. 145 1. + 2 tábla. 14 Kaiser Heinrich II. und die Kirche Wien. Universum-Verl. 1940. XII -f- 92 1.. 2 tábla.

Next

/
Thumbnails
Contents