Századok – 1947

Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178

BAKTA ISTVÁN ben való állítólagos oroszlánrészét, vagy a Poroszországot Németországban megillető szerep hitét. Ezeknek a legendáknak a felszámolását tűzte ki céljául s végzi is el meggyőződésadta tűzzel és alapossággal. Könyve tulajdonképen teljes osztrák történet, mely vékonyan folydogál addig, míg a Hohenzollernek fel nem tűnnek a Habsburgpolitika látóhatárán s olyan mértékben válik bőbeszédűvé, amilyen mértékben az osztrák-porosz viszony az európai politika előterébe kerül. Módszere egyszerű: az eseményeket az eddigi elfogult porosz beállítás helyett a valóságnak megfelelően, helyesebben'osztrák szempontból ismerteti. Tárgyilagossága felől az elmondottak után nem tudja teljesen meggyőzni az olvasót, de mondanivalója sokhelyütt rendkívül érdekes. A jegyzeteket mellőzi, mert a széles néprétegekhez kíván szólni, s ezért kerüli a szigorúan tudományos formát. Előadásának felépítése, a szövegben előforduló utalások és a könyvhöz csatolt bibliográfia azonban a szakirodalom alapos ismeretéről tanúskodnak. Az alkalmi munkák közé sorolható az a két mű is, amelyeknek a közelgő nagy százados évforduló ad aktualitást, mégis kiemelkednek a sablonos nevelő célzatú írásművek sorából azáltal, hogy szerzőik a monarchiát száz évvel ezelőtt megrázó eseményeket a marxizmus történetszemléletének eszközeivel értékelik.7

Az 1848-as esztendő forradalmi megmozdulásait a polgári történetírás elsősorban birodalmi problémának t'kintette s az összmonarchiát az ébredező nemzetiségek felől fenyegető veszély szempontjából vizsgálta. Voltak ugyan már korábban is szocialista történetírók, akik az osztrák 1848-ban a lefojtott társadalmi erők megmozdulását vették észre s vizsgálataik előterében a korábban történélemnélküli osztályokat állították, azonban Violand, Zenker, vagy Maximilian Bach inultszázadi munkái óta a világ és a marxista történettudomány egyaránt nagyot haladt előre s az utolsó félszázad tapasztalatainak a birtokában az 1848-as forradalmak új értékelése is szükségesnek mutatkozik. A két könyv közül a szocialista Endre,s munkája inkább eseménytörténet s mint ilyen sem önálló, a szerző általában követi M. Bach: Geschichte der Wiener Revolution im Jahre 1848. с. 1898-ban megjelent munkájának előadását. Gyakran felhasználja azonban az alkalmat, hogy a forradalom mára is érvényes tanulságaira is rámutasson. Az a meggyőződése, hogy az esztétizáló historizmus helyett tanulni kell a történelemből s ennek megfelelően a forradalomba kirobbanó társadalmi krízist párhuzamba állítja az európai társadalom mai válságával. A Vormärz éveiben a nemesi életforma kerül válságba s a társadalom és a gazdasági élet feudális-nemesi vonásai vesznek homályba a feltörő polgári-kapitalisztikus vonások mellett, ma az utóbbiak szorulnak fokozatosan védelembe a feltörő proletárszocialista erőkkel szemben. A 48-as forradalom feladata az lett volna, hogy a bürokrata feudális államból a fejlődés követelményeinek megfelelően polgári-kapitalista államot teremtsen, ezt a feladatot azonban nem tudta megoldani, mert a haladó erők egységfrontja már az első sikerek után megbomlott. A polgári-liberális és a proletár-radi-7 Endres, Roliert: Revolution in Österreich 1&48. Wien, Danubiá-Verl. 1947. 21 fi 1 5 tábla, 1 lérk. — Fischer. Ernst: Österreich 1848. Probleme der demokratischen Revolulion in Österreich. Wien. Stern-Verl. 1945. 207 1. 1 tábla.