Századok – 1947

Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178

AZ OSZTRÁK TÖRTÉNETÍRÁS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 19 L kális erők csakhamar szembefordultak egymással s a reakció húzol! hasznot az ellentétből. A proletariátus ereje jelentős, de szervezetlen, a tudományos szocializmus eszméit még nem tudja befogadni, forradalma géprombolásban és emberibb életfeltételek követelésében merül ki. A forradalom néhány hónapja így is lerakja a munkásság öntudatosodásának az alapjait, sikert azonban magában nem érhet el, mert a polgárság, a munkásmozgalom radikalizmusától félve szembefordul vele s ezáltal eleve sikertelenségre ítéli. Az osztályok harca viszont a reakció malmára hajtja a vizet: a szétforgácsolt forradalmi erőkkel szemben győz az abszolutizmus és a forradalomnak még a polgári-libérális vívmányait is megsemmisíti. A kommunista Ernst Fischer könyve lényegesen más típusú, mint az előző. Nem annyira történeti, mint inkább publicisztikai munka, benne a 48-as fon-adaloin története csak alap ahhoz, hogy a szerző belőle kiindulva elemezhesse mindazokat a problémákat, amelyek az utolsó évszázad fejlődésére végzetes befolyással voltak. Előadása friss, aktuális, - szempontjai eredetiek s éppen Endres könyvével összehasonlítva mutatják), hogy mennyit fejlődött a történelmi materializmus a századvég szocialista történetírói óta. A polgári-demokratikus forradalom, melynek lefolyását F. is társadalmi oldaláról, osztályharcos szemlélettel ábrázolja, elbukott és ez a bukás végzetes volt Középeurópa minden népe szempontjából. Ez a, forradalom részben későn jött, mert a polgárság már ismerte a munkásság erejét és ettől félve visszatért a régi rend oltalma alá. de korán is jött, mert a munkásosztály még nem vehette kezébe az irányítást, hanem kénytelen volt magát az ingadozó kispolgári vezetésnek alárendelni. Helyesen látja F., hogy a forradalom a nemzetiségi kérdésen bukott el, erőltetettnek látszik azonban az a gondolatmenete, amellyel, nyilván a történelmi materializmus elveinek megfelelően, a dunai nacionalizmusok kifejlődését és a nemzeti ellen tétek kirobbanását a kapitalizmus ellentmondásaiból vezeti le. A könyv legértékesebb ré-ze a nemzetiségi kérdésről szóló fejezet, amelyben elsősorban az tanulságos, hogy a Habsburg-monarchia a marxista történész számára is történelmi szükségszerűség, amely keletkezése idejében a haladást képviseli s hogy később gyakran nem áll a haladás szolgálatában, az a reakciós uralkodóház és vezető rétegek bűne. Osztrák történetírótól ritkán olvastuk eddig az udvar „divide et impera" politikájának ilyen éles kritikáját, mint F.-nél, s akkora megértést is ritkán tapasztaltunk, amilyent az osztrák-cseh. vagy kisebb tévedései ellenére is az osztrák-magyar viszony értékelésében mutat. Annál sziborúbb az osztrák-német viszony és a nagynémet gondolat kritikájában. Az összefoglaló, nagyobb történeti korszakokat átfogó munkák mellett a népszerűsítés legegyszerűbb eszközét, az olcsó füzetsorozatokat is gyakran igénybe veszik a politikai nevelést irányító osztrák körök, hogy egy-egy történeti problémát olvasható formában és az új osztrák patriotizmus szellemében ismertessenek meg az olvasóval. A „Neues Österreich" című sorozatban jelent, meg még 1945-ben Ernst Fischer kis füzete az osztrák népi jelleg kialakulásáról. (Die Entstehung des österreichischen Vol kscb (kra к ters.) Gondolatai jelentősen hozzájárulnak az alapvetően fontos probléma tisztázásához. Abból a feltevésből indul ki, hogy osztrák nép van, amely nem faj, nem a németség törzse, hanem „eine geschichtlich-politische Kategorie'- és