Századok – 1947

Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178

AZ OSZTRÁK TÖRTÉNETÍRÁS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ITÁN 199 Iában hangoztatott, népeket össze kötő hivatáson kívül az osztrák államképződmény és nép katolikus küldetésében látja. Egyébként is eleven, szemléletes előadása ennek megfelelően különösen magas színvonalra emelkedik azokban a fejezetekben, amelyek az osztrák nép szellemi fejlődéséről, vagy vallási egységek széthullásáról és helyreállításáról szólnak. A magyar vonatkozások megítélésénél is megfelelő mérsékletet tanúsít, a magyar szakirodalomnak legalább a nyugati nyelveken megjelent fontosabb munkáit ismeri. A viszonyokhoz képest szép kiállítású, térképpel és képekkel illusztrált kötet alkalmas arra, hogy a műveltebb olvasó igényeit kielégítse; további köteteit érdeklődéssel várhatja a magyar történettudomány is. Az új szellemű történeti nevelés eszköze kíván lenni a maga szerény eszközeivel Heinrich Fichtenau összefoglaló középkor-története is.5 A kis könyv túlnyomóan politikai történetet ad, azt is csaknem teljesen a nyugati keresztény kultúrkör népeire korlátozva. Szemlélete alig tér el a nyugati, főleg német történetírás hagyományos középkor-szemléletétől, csak Ausztriát illető vonatkozásaiban igyekszik a már többször emlegetett új szempontokhoz alkalmazkodni. Az osztrák öntudat fejlesztését szolgáló munkák sorában jelentős helyet foglal el Walther Heydendorff könyve az osztrák-porosz viszony sok évszázados alakulásáról." Tendenciája sokkal kiáltóbb, mint a fentebb ismertetett munkák közül bármelyiké: a szerző az előszóban maga jelenti ki, hogy könyvét az elmúlt évtized politikai eseményeinek hatása alatt írta, azzal a céllal, hogy népében és az elkövetkező generációkban tudatosítsa a, porosztól, való irtózást. ..Die vorliegende Arbeit — írja — wird das ihrige dazu beitragen, um unserm österreichischen Volke jene geistigen Waffen in die Hand zu geben, deren es bedarf, um seine wiedererrungene Freiheit für alle Zukunft gegen den Zugriff seines stammesverwandten, aber wesensfremden und ländergierigen Nachbarn zu sichern.'' (10. 1») A munka kiindulópontja az, hogy porosz részről tudatos rágalomhadjárat folyt az osztrák nép és a Habsburgok ellen, amelynek gyökerei visszanyúlnak a porosz-osztrák rivalizálás kezdetéig s kezdetben az udvari publicisztika, később a terebélyesedő porosz történetírás fegyvereit vette igénybe. Ez a hadjárat különösen a mult század közepétől vált élessé, amikor Poroszország megindította harcát a Német Szövetségben való vezetőszerepért. A porosz történetírás ekkor — különösen Hausser, Sybel és Treitschke — a Habsburgcsászárok megrágalmazása kedveért meghamisította ötszáz év német történelmét, felhasználta céljaihoz a protestáns-katolikus ellentétet, s a Habsburgoknak a török és a francia ellen, a németség védelmében vívott harcait családi politikának tüntette fel. A Második Birodalom megalakulása után ez az irány korlátlanul uralkodóvá vált a német történetírásban. Ez a törénetírás a legendák egész sorát alakította ki. amelyek valósággal agyonnyomták a németség igazi történetét. A Hohenzollernek történeti küldetését, a harmincéves háború protestáns-porosz beállítását, a „nagy választó', a ,.nagy katonakirály" és Nagy Frigyes mítoszát éppúgy e legendák sorába utalja a szerző, mint Poroszországnak a Napoleon ellen aratott győzelem-5 Grundziigc der Geschichte (les Mittelalters. Wien. Universum-Verl. 1917-356 1. • Österreich und Freussen im Spiegel österreichischer Geschichtsauffassung. Wien. ОЬеШк-Ansg. 1947. 423 I.