Századok – 1947

Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152

A N B.MET NEMZETISZOCIALISTA TÖRTÉNETÍRÁS 165 De ki liez is szólott tulajdonképen ez a történetírás, melynek éppen bevallott eszközszerűsége következtében különösen fontos volt a publikum kérdése, melyet nemzetiszocialista szellemben nevelni és lelkesíteni kívánt. A Historische Zeitschrift egyik referense a „nemzetpolitikai" történetírás egy késői termékéről szólva némi melankóliával állapítja. meg, hogy „a népért és a birodalomért" küzdő történetírás kilátásai korunkban jelentékenyen rosszabbodtak. A nemzetiszocializmus teljesen átrétegezte a német népet s ennek során az a művelt polgári osztály, melyhez a történetíró régen elsősorban szólott, jelentőségét jórészt elvesztette, míg a nagy tömegek politikai befolyásolása „felkorbácsolóbb, gorombább" módszerekkel megy végbe.'7 Walter Frank pontosan számotvetett' ezzel a helyzettel s már előre megkereste a maga történetírásához illő közönséget. Ez természetesen nem a régi historikusok polgári közönsége •volt, melyet igazi nemzetiszocialistaként megvetett s amely őhelyette amúgy is Meinecke-t és Oncken-t olvasta. Hitler azáltal, hogy az arisztokratikus vezéri .elvet az egész mozgalomban következetesen keresztülvitte s a tömegek fölé azok fékentartására egy új nemzetiszocialista „elitet" emelt, megoldotta Walter Frank számára a közönség kérdését. Ezért szólott mindjárt az első alkalommal a Hitler-Jugend vezetőihez s ezért hívta meg intézetének nyilvános szerepléseire a párt, a véderő, a munkaszolgálat és a SS vezető személyiségeit, nem titkolva azt a meggyőződését, hogy az új időknek megfelelő „egyetem" ezekből a „nagy katonai iskolákból" fog megszületni.68

A Reichsinstitut a maga előadásaival és kiadványaival lényegében nem egyéb históriai pártiskolánál. Ali ez elsősorban a kebelében létesült zsidókutató Forsch ungsstclle-ve, melyet 1936-ban Münchenben szintén nagy ünnepélyességgel, Hess és Sichert, a bajor miniszterelnök jelenlétében nyitottak meg. Ismét W. Frank mondott beszédet, kemény bírálatot mondva a régi tudomány felett, mely a maga tárgyilagosságával útjában állott annak, hogy a, kutatás eredményei a zsidókérdés gyakorlati „megoldása" terén hasznosíthatók legyenek. A nagy újítás, melyet ők hoznak, abban áll, hogy a zsidókérdéssel nem a zsidó szerzők müvei, hanem a források alapján foglalkoznak. Ezt a nagy felfedezést szolgálta technikai téren a zsidó szerzők műveinek bibliográfiákban csillaggal való megjelölése, mint a sárga jel viselésének szellemi vetülete. A „Forschungsstelle" egyébként érdemleges tudományos munkát éppen úgy nem végzett, mint maga az anyaintézet, csupán nagyöszszegű pályadíjakat tűzött ki ilyenek végzésére. A Münchenben minden évben megtartott munkanapokon számos 'előadás hangzott el, melyek azután a „Forschungen zur Geschichte der Judenfrage" hangzatos címe alatt láttak napvilágot. E „kutatások" színvonalára jellemző, hogy az előadók között Julius Streicher, a „Stürmer" hírhedt szerkesztője is szerepelt/'" Hitler történészeinek azonban ugyanúgy kicsiny volt Németország, akárcsak vezérüknek: terveikbe ezért ők is beleszőtték azokat a lehetőségeket, melyeket a III. Birodalom európai hegemóniájának reménye csillogtatott meg előttük. W. Frank és társai természetesen 57

H. Z. lf)'_* (1935 ) 599—601. и Die deutschen Geisteswissenschaften im Kriege: H. Z. 163 (1940) 3. !. 1 jegyzet. 5* II. Z. 153 (19361 (>19. 1. és 156. Í1937) 669. 1.