Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
A NÉMET NEMZETISZOCIALISTA TÖRTÉNETÍRÁS 163 Jakob ßurckhardt ós a holland Huizinga műveltek."1 Egy másik t'iatal nemzetiszocialista történetíró, Gerhard Schröder 60 szerint Burckhardt halóporában sem más, mint „ellensége a vér- és sorsszerű életösszefüggésnek, a politikai totalitásszemléletnek, tagadója a heroikus élet- és neveléseszménynek, politikai ellenfele a népi, faji és állami törvénynek, aki az állam ellen izgat és mesterkedik". Mint még látni fogjuk, a nemzetiszocialisták ellenszenve Burckhardt iránt a maguk szempontjából teljesen indokolt volt. A politikai szemlélet e kizárólagossági igényéből egy külön, „német történetfilozófia" következik. Ez a pártbölcselet6 1 szakít minden teleológiával, mint ahogy a, történetírói gyakorlat is megtagad minden univerzalizmust s e helyett oly „heroikus realizmust" hirdet, melyben megvan a kellő érzék a történet menetét eldöntő „wagende Tat" iránt. Ha már a filozófia elvont régióiban ily leplezetlenül érvényesült a törekvés, hogy a szelKTm köntösét a mozgalom testéhez szabják, milyen lehetett a gyakorlatban, egy konkrét kérdésre alkalmazva az a politikai történetírás, melyre Walter Erankék vállalkoztak.. Talán a legjobb példát erre Erich Botzenhardtnak az 1806-1813-i ú. n- „német mozgalomról" írott tanulmányai52 szolgáltatják. Az uralkodó tudományos nézettel szemben, mely szerint a mozgalom a német idealizmusból, elsősorban Fichte filozófiájából és az azon alapuló államreformból táplálkozott, Botzenlprdt egyszerűen tagadásba veszi a szellemi hatásokat s a német forradalmat; melyet ő a franciával, mint az „ész forradalmával" szemben, „a mítosz forradalmának" nvez, a gyűlölet, u harci akarat és a megújult fegyveres fegyelem „elemi történelmi hatalmaiból" magyarázza. Szó sem lehet tehát arról, mintha a „szellem szállott volna az államhoz", miként est. Meinecke a korszakról írott monográfiájában hirdette, hanem éppen ellenkezőleg a politikai forradalom hatalmasodott el a szellemi világon, adott neki tartalmat és törvényt. A német forradalom tehát a tett embereinek és nem a filozófusoknak a műve volt. Nyilvánvaló, hogy ezek az elmefuttatásszerű, rövidlélekzetű tanulmányok a valóságban nem cáfolták, hanem csupán tagadták és dialektikusan megfordították a régi tudomány jól megalapozott ítéletét. így például nyilvánvaló, hogy Botzenhardt egyszerűen elhallgatta a, „német mozgalom" vezetőire gyakorolt francia, sőt egyenesen francia forradalmi hatást s a világpolgárias gondolatok befolyását. Freiherr von Stein — ez a mélyem keresztéig és erős inzuláris hatások alatt álló nemes szhllem — a,z ő tolla alatt valósággal nemzetiszocialistává alakul, holott minden tagadhatatlan „népi" gondolkodás-i ellenére is rendszere tele volt univerzalisztikus és kozmopolita eszmékkel.53 A részleteknél sokkal fontosabb a mi szempontunkból az a kérdés, hogy miért volt szükség egyáltalán erre az átértéke-1B H. Z 156 (1-937) 663 kk. és Chr. Staling, Das Reich und die Krankheit der europäischen Kultur. Hamburg 1938. Geschichtsschreibung als politische Erziehung macht. Phil. Diss. Heidelberg ismerteti H. von Srhik: H. Z. 162 (1940) 335 kk, S1 Erwin Metzke, Geschichtliche Wirklichkeit. Gedanken zu einer deutschen Philosophie der Geschichte (Philosophie und Geschichte nr. 57). Tübingen 1935. M Deutsche Revolution 1806—1813 (Schriften dies Reichsinstituts für Gescliii hte des neuen Deutschlands). Hamburg 1940 és Deutsches Aufbruch 1807/1813. Stoffe und Gestalten der deutschen Geschichte Bd. I. Heft! 6. Leipzig—Berlin 1940. 58 Meinecke. Weltbürgertum und Nationalstaat (A90&) 154 kk. 11*
