Századok – 1947

Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109

J28 MAKK AI LÁSZLÓ tere nvilt az egyéni érvényesülésnek. A királyi birtokok egy része egyházi és magánföldesurak kezére került adományképen (nyilván így szerezte falvait a Salamon-nemzetség is), a váruradalom előkelő tisztviselői, sőt élelmesebb szolgák is nemességet kaptak, s így falvaikkal, földjeikkel is szabadon rendelkezhettek. A királyi megyék nagy összefogó, fegyelmező életkeretei ezzel széthullottak; kisebb-nagyobb birtokcsoportok, nem egyszer egyes falvak is önálló egységekké alakultak s elindult mindegyik a maga külön útján.11

A települést ezután, a természeti adottságok és a gazdasági érdekek továbbra is érvényesülő logikája mellett, nem egyetlen központi akarat, hanem sok, egymást gyakran keresztező egyéni kezdeményezés irányítja. Somorja gazdasági fellendülése a XIII. században a déli útvonalra tereli a forgalmat, arccal errefelé fordul az egész szigetvilág, melynek pionírjai egyre-másra alapítják az új falvakat s végleg elkülönülnek az ikerfalvak is. A középkor végére így kialakul a Csallóköz települési képe, mely alapjaiban azóta sem változott. A Csallóköz középkori telepeseinek etnikumát a helynevekből még akkor is meg lehetne állapítani, ha az írott történeti források nem adnának етге vonatkozólag (a helynevek tanúságával egyébként teljesen megegyező) felvilágosítást. A komárommegyei sáv két elszigetelt szláv eredetű helyneve eltűnik a magyar típusú és eredetű helynevek tömegében, a szláv szórványok beolvadása aligha vehetett néhány generációnál több időt igénybe. Ettől kezdve a Csallóközben а XVIII. századi néhány szlovák telepesig, majd ezek gyors felszívódása után az első világháborút követő szlovák bevándorlásig szláv népesség nem élt. A padánvi besenyők egy ideig őrizték nyelvüket, bizonyság erre a Bögellő török helységnév, a középkor végét azonban már mint magyarok érték meg. Egyedül a nyugati német tömb tudott kilenc évszázadon át fennmaradni, de a párhuzamos helynevekből is észlelhető magyar környezet hatására nyelvi asszimilálódásuk már korán megindult. Ez a folyamait, melynek egyes fokozatait a népesség-összeírások kitűnően szemléltetik, а XIX. században már a végéhez közeledett. 11

А XIII. századi társadalmi differenciálódásra vonatkozólag tanulságos részletek olvashatók Bartal Aurél: A csallóközi Karcsúk és a Karcsaiak a középkorban. Bp. 1941. е., nem egyenletes értékű könyvében.