Századok – 1947
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109
118 MAKK AI LÁSZLÓ Történelmi jelenségeknek törvényekbe foglalása mindig jogos aggodalmat kelt, inert a történelem legbelsőbb lényege az állandó változás, alakulás. Nem lehet azonban elzárkózni annak felismerése elől, hogy vannak az életnek viszonylatai, melyekben az „örök emberi" minden időben azonos reflexszerüséggel nyilvánul meg. Minél közvetlenebb kapcsolatba kerül az ember a környező természettel, annál erőteljesebben érvényesülnek ebben a viszonyban a természet determináló erői a természeti törvények szerint, annál egyöntetűbb lesz különböző történelmi korokban az emberi magatartás. A település egyike azoknak az emberi tevékenységeknek, melyek a természeti tényezők legközvetlenebb hatása alatt állanak, érthető tehát, hogy a vele összefüggő szellemi megnyilatkozások, köztük a helynévadás is, a természeti törvényhez hasonló szabályokhoz alkalmazkodnak. Mint minden történelmi komplexumban, a helynévadásban is vannak azonban kivételek. Előfordul például, hogy egy helynevet az általános szabálytól eltérően utólag lefordítanak más nyelvre egyszerű átvétel helyett (pl. Petrograd > Szentpétervár) és arra is van példái, hogy meglevő, ismert helyneveket újakkal helyettesítenek (Nieuw-Amsterdam > New-York, stb.). Ezek az esetek azonban elszigetelt jelenségek s rendesen művelt vagy félmüveit, tudálékos egyének mesterséges beavatkozásai a helynévadás folyamatába, éppen ezért ritkán mennek át a közhasználatba. Ha néha mégis elterjednek, illik rájuk a közhely; kivétel erősíti a szabályt. Mindenesetre jók arra, hogy fokozott óvatosságra serkentsék a településtörténészt s emlékezetébe idézzék a másik közhelyet: unus testis nullus testis. A településtörténésznek sohasem szabad elszigetelt, egyes adatok alapján általánosítani, mégha azok látszatra csak egyféle magyarázatot engednének is meg, hanem egy terület helyneveinek összességét kell vizsgálat alá venni s még az így leszűrt eredményeket is össze kell vetni egyéb források tanúságával. V Teli'püléslörléneti szintézis felé. Minden fiatal tudományág életében elérkezik az az idő, mikor az első részleteredmények kibontakozása után a továbbhaladás szempontjából egy hátra és előre néző szintézisre van szükség, különben a részletkutatás egyhelyben topog és lélektelen mechanizmusba fullad. A magyar településtörténeti kutatás számára úgy hisszük -— elérkezett ez a pillanat. Természetesen ez a szintézis nem lesz, nem lehet még végleges, de nem is ez a hivatása, hanem az, hogy új szempontokat, új feladatokat vessen fel s egvségeist képbe illessze össze azt, amit a kutatás eddig kiderített. Egy ilyen szintézisnek előfeltétele azonban az adekvát módszer, melyet — legalábbis ezidőszerint — egyedül a helynévtipológia adhat meg. A legsürgősebb tennivaló a középkori magyar településtörténei fővonalainak felvázolása lenne. Mindenekelőtt megállapítandó a honfoglaláskori Magyarország fizikai és ember-földrajzi képe, az-
