Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 71 Maroson akadályozta. Nem kétséges, hogy Erdély becses-voltát a hadi szempontokon kívül gazdasági értéke tette ki, a tartomány új urai kezüket tehát a lüktető pulzusokra, az arany- és sótermő vidékekre s az ide vezető utakra tették rá elsősorban. A honfoglaláskori magyar sírleletek ugyanezt mutatják, Észak-Erdélyben is előfordulnak, de a Maros vidékén sűrűbbek. Erdély világi és egyházkormányzati központja határozottan a marosvölgyi Fehérvárott alakult ki, s a római korban is ennek a vidéknek volt nagyobb súlya. Mai ismereteink mellett ezért a régi Gyulák központját a Maros völgyében kell keresnünk. Ez a tény problematikussá is úgyszólván csak Anonymus egyoldalúan északerdélyi érdekeltségei révén válhatott, amelyek miatt délerdélyi jelenségeket önkényesen Észak-Erdélyre lokalizált. Önkényességét mutatja az is, hogy a Pozsonyi Krónika a XIV 30 leírását összefoglalva a kapitány Gyula által megtalált római várost határozottan Gyulafehérvárral azonosította.125 Anonymus egyoldalú földrajzi értesültségére jellemző, hogy a Gyaluhoz oly közel eső és az ő korában is — sőt a régészeti leletek tanúsága szerint már a X. században — jelentős Kolozsvárt meg sem említi, nem is szólva a központi Gyulafehérvárról, amit pedig célzatos elhallgatásnál másnak nem lehet tekinteni.126 Pedig a krónika szerint Erdély nem kicsiny ország, hanem „regnum latissimum et opulentissimum1' (XIV 65). Anonymus északerdélyi informátorai közt ott vannak még az Agmánd-nemzetség tagjai is. Az elbeszélés szerint Tuhutum Opaforcos atyját, Ogmandot küldi ki Erdély földje és népe kikémlelésére. Ogmand feladatának megoldását Anonymus pontosan úgy írja le, mint ahogyan a 14. fejezetben Árpád kémei — Ethe atyja Oundu, Oluptulma atyja Ketel és a kún (kabar) Tursol — Salanus ellenében végzik megbízatásukat. A szövegősszehasonlítás (1. a IV. mellékletet) nem enged kétséget, hogy — miként az egész erdélyi honfoglalás elbeszélése, úgy — Erdély kikémlelése is a magyarországi honfoglalás és kikémlelés mintájára készült. Az Agmánd-nemzetség neve okleveleinkben először 1303-ban fordul elő, birtokai Kolozs, Torda és Belső-Szolnok megyékben voltak.12 7 Érdekes, hogy a nemzetség neve egy 1344-ből való hártyaokmányon Farkas-Agmánd.1,s A színhely nem enged semmi kétséget, hogy valóban az Agmánd-nemzelségről van szó. A Farkas név előfordulása két szempontból figyelemreméltó. Először Apafarkasra emlékeztet és azt bizonyítja, hogy a nemzetségi hagyomány nem feledkezett meg nevéről, de azt is, hogy Anonymus valóban a nemzetségi 125 p 28: civitatem Albam in Erdeuel in venatione sua invenerat. Ügy látszik, P Keanus-t is a Kánokkal hozza összefüggésbe, 35: de thesauro dicti Kan. 126 Az „öreg" Gyula 1201-ben erdélyi vajda (Hazai Okm. V. 5.). 127 Karácsonyi I. 76—8.; Makkai 8—10. 128 Az oklevelet közli Jakobovich E.: Az Agmánd nemzetség teljesebb neve és egy ismeretlen ága. Turul, 1914. 43—4. Külső-Szolnok m. közgyűlésén felkelt Szentkirályi Imre fia János és kinyilvánította, hogy ő a Farkasogmánd nemzetségből származik, s a Szentkirály (= Érszentkirálv) szomszédságában fekvő Kalatateluke nevü birtok örökölt tulajdona, amiben egyhangúan megerősítették.
