Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
72 /i, tóth zoltán" hagyományból értesült. Elbeszélésében a neveknél egyéb hiteles adat nincsen, a köréjük font elbeszélés merő koholmány, illetve alkalmazás. További érdekessége, hogy az Agmánd-nemzetségből Magyarországra kiszakadt Kechety családnak, illetve Kechety Márton veszprémi püspöknek 1548-ból való címerében lépő farkas van ábrázolva, felül balról kifelé fordult holdsarlótól, s ennek öblében hatágú csillagtól kísérve.129 Mindezek a jelenségek arra vallanak, hogy a nemzetségi hagyomány élénken emlékezetben tartotta Farkas nevű ősét, ami emeli az Anonymus nemzetségi értesülésének hitelességébe vetett bizalmat. Az északerdélyi nemzetségi hagyomány hitelességéről és koráról kell még néhány szót ejtenünk. Tuhutum (Tétény), Zsombor130 és Gyula személy-, méltóság- és helységnevek részben az érdekelt területen, részben az ország más részein jórészt többszörösen előfordulnak. A Zsombor és Agmánd nemzetségek magukat 1200 körül a honfoglalás kora óta ottlakóknak tekintették. A hódítás és megtelepedés időpontját illetően a szájhagyomány könnyen tévedhet és a valónál sokkal nagyobb régiséget tulajdoníthat a nemzetségeknek, hacsak valamilyen egészen pregnáns eseményhez, vagy fordulathoz nem kapcsolhatja emlékezését. Ilyen téveszthetetlen támaszkodópont István király hódításában, a Gyulák bukásában és a keresztyénség felvételében sokszorosan adva van, századok emlékezése fog még erre a nagy útkereszteződésre biztonsággal visszatekinteni. Az északerdélyi hagyomány pedig a maga kezdeteit a honfoglalás korába teszi, hőse a hét vezér egyike, Erdély elfoglalása pedig Anonymus elbeszélésében még Pannónia legfőbb ura, Salanus leverése előtt következik be. A Gyulákkal való rokonság hiedelme is régiségre vall. Ha így vélekedtek az érdekelt nemzetségek és az ő nyomukon Anonymus, akkor semmi okunk sincs kételkedni benne, hogy a magyar hódítók legkésőbb a X. század második felében megtelepedtek Észak-Erdélvben. Ezt bizonyítják az északerdélyi pogánykori régészeti leletek is.131 Az Anonymusnál 129 Csorna József: Magyar nemzetségi> czimerek. Bp. 1904. 133. 130 Tuhutum-ból szabályosan fejlődött Tétény helynév van Moson és Pest megyében. A név török eredetű, jelentése vezér, fejedelem (Pais D.: SRH I. 68. í. 3. j.). Az Esküllei ág vára az Almás völgyében Nagyzsombor volt, de az ágnak még két más Zsombor nevű helysége volt, az egyik Kolozs megyében, a Kis-Szamos mellett, talán Gyalu tájékán, a másik a mai Szászzsombor Doboka megyében. OL Dl. 1991. Karácsonyi II. 113. 131 Az erdélyi honfoglaláskori magyar régészeti leletekhez általában 1. Roska M.: A honfoglalás' és Erdély. (A történeti Erdély. Szerk. Asztalos M.) Bp. 1936. A rendkívül jelentős kolozsvári ásatások eredményeiről számol be Kovács I.: A kolozsvári Zápolya-uccai magyar honfoglaláskori magyar temető (Közlemények az Erd. Nemz. Múz. Erem- és Régiségtárából 1942. 85—118.) és László Gy.: A honfoglaló magyarság lelkialkatáról. Jegyzetek a Kolozsvár-Zápolya-utcai ásatásokhoz. Hitel, 1942. 540—56. A Désen talált egyenes kard ezüstveretű keresztvasáról, mely Géza fejedelem, vagy Szent István korára vall és a magyardécsei honfoglaláskori nyílhegyről László Gy. ír: Szolnok-Doboka magyarsága. (Szerk. Szabó 'Г. A.) Dés-Kolozsvár 1944. 38—41. A Tiszakönyök felől való beköltözés Erdélybe Anonymusnál az északerdélyi magyar nemzetségeknek valódi hagyományából is származhat. Erre vall a beregszászi és a kolozsvári (Zápolya-utcai) honfoglaló lovasSírok némely mellékletének (kengyel, ezüst fülbevaló) nem csupán hasonlósága, hanem teljes azonossága, egy mestertől való származása. László Gy.: A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár, 1943. 70—1. és II, XXV—XXVI, VIII, XXVII. tb.
