Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 69 holott az egykorú jólértesült források (Hildesheimi és Altaichi évkönyvek, Thietmar) egyhangú tanúsága szerint ezek Szent István unokatestvérei voltak. Megjegyzendő, hogy a krónikaszöveg (XIV 30) genealógiája igen homályos1 " és azt a látszatot kelti, mintha Szent Istvánnak Gyula nem nagybátyja, hanem unokatestvére lett volna.12 2 A kérdés megoldása a következő: A 30. fejezet első két mondata (Tertius ver о — constructa fuerat) a kapitány (I.) Gyulára vonatkozik. A Habebatque — hereditavit rész ennek fiára, II. Gyulára; végül a Tandem — deductus III. Gyulára, Bua és Bucna apjára. A szöveg homályosságát önkéntelenül érezve, az író szükségesnek találta ezt az útbaigazító mondatot hozzáfűzni: Non tamen iste Gyula capitaneus, sed ab illo tertius. Ilyen módon III. Gyula (Anonymusnál minor Gyula) valóban Szent István nagybátyja és a nemzedékeknek a krónika által kívánt és valószínű száma és a kronológiai megfelelés is tökéletes. A Gvulák valóságos nemzedékrendje tehát így alakul: _ , -> I. Gyula (a kapitány) II. Gyula12 3 Saroltu III. Gyula Caroldu (An.) f. Géza Szent István Bua Bucna Anonymus genealógiai fikciója ezzel nyilvánvalóvá vált A valóságtól két ponton biztosan eltért: 1. egybeolvasztotta a Zsomborok történetileg ellenőriz-Gyula Sarolt Gyula I I Szent István (III.) Gyula 122 Ez a zavar indította S-t (65) arra a) találgatásra, hogy Gyula nem avunculus-a, hanem proavunculus-a Szent Istvánnak. 123 Általánosságban elfogadjuk Váczy Péternek azt a magyarázatát, hogy a Gyulák előbb a Maros alsó, alföldi folyásánál laktak, majd egy részük a század közepe táján Erdélybe költözött át (Gyula és Ajtony. Szentpétery-Emlékkönyv. Bp. 1938.), néhány ponton mégis eltérünk véleményétől. XlV 30 megjegyzését: „Non tamen iste Gyula capitaneus, sed ab illo tertius" — jólértesültnek kell elfogadnunk, mert — Váczy felfogásával (488.) ellentétben — ez a fejezet (eltekintve sablonos elejétől) nem az ősgestából való — ezt К 29 hozza megközelítő hűséggel -—hanem a Kán-nemzetség hagyományából származik. Előzőleg már rámutattunk, hogy a régi gesta nem tartalmazhatott valami sok valódi mondai elemet. XIV 30 megfogalmazása kétségtelenül rendkívül ügyetlen, de egy tollból való. Ha az író két Gyuláról tudott volna, akkor nem ab illo tertiust, hanem ab illo secundusl írt volna. Generációs okok is arra késztetnek, hogy három Gyulát vegyünk számításba, ugyanis a hagyomány a honfoglaló vezéreket nyilván Árpád kortársainak tekintette, s így — számításba véve Árpád korai halálát — a Zsolt—Taksony—Géza nemzedékrendnek nagyjából a három Gyula felel meg. Más kérdés, hogy a monda tévesen a Maros alsó folyásánál parancsoló Gyula kapitánynak tulajdonítja a valóságban fia által végrehajtott erdélyi megtelepedést. Anonymus genealógiai mesterkedése is inkább a XIV 30 által megjelölt neinzedékszámnak felel meg. (Bár itt — mint látni fogjuk — Anonymus más hibát követ el.) A XIV és An. sztereotip szemléletével szemben, mely Erdély elfoglalását a honfoglalással egyidejűnek tekinti, kitűnik az, hogv К az ősforrást nagyobb hűséggel és megbízhatósággal közvetítette ezen a helyen. Nyílt kérdés marad azonban, hogy az első Gyulák alatt személynevet, vagy méltóságnevel kell-e értenünk?
