Századok – 1945-1946

Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21

ttjhutum és gelou 65 ják: Maguknak ők mind helyet szereztek és még hozzá jó nevet is nyertek." Ez a részlet nem hősünkről, hanem más honfoglaló hősökről szól, a róluk mondott regősének csak minta (konkrét vonatkozása egyáltalában nincsen), csak összehasonlítás Tuhutummal.10

1

Csakhogy Tuhutum és Gelou ezer mozaikkockából összerakott históriáját senki regős így meg nem szerkeszthette, csak az egy névtelen gestaíró. ö ugyan súlyt helyez arra, hogy az olvasó regőseredetet sejtsen ki a szövegből, de a naiv mondai elem teljesen hiányzik belőle; legjobb esetben is csak könyvmondáról szólhatnánk. Van azonban a históriában valódi szájhagyományra visszavezethető elem is, különösen a Gyulákra vonatkozó részletekben. A Gyulákról Anonymus részben a régi gestából, részben nemzetségi szájhagyományból értesült; ezeket szét kell választanunk egymástól. Anonymus értesülései a Gyulákról úgyszólván teljesen azonosak a krónikáéival, de vannak azért különbségek is. Ilyen Saroltu testvérének, Caroldunak csak nála fenntartott neve, annak a megemlítése, hogy Szent István Gyulát „megkötözve" vitte át Magyarországra és hogy élete végéig börtönben tartotta. Különbség még - az is, hogy Anonymus részletes genealógiát nyújt új, a krónikákból hiányzó nevekkel, mint Horca és Zumbor, végül az ifjabb Gyula fiainak. Buának és Bucnának is magadja nevét, míg a krónika itt nem, csak Szent István halála után szól Buáról és Buhnáról (XIV 81), akiket joggal lehet ifjabb Gyula fiainak tekinteni. Thietmar merseburgi püspök egykorú értesüléséből10

2

azonban tudjuk, hogy Gyulát (nála Procui-t) Szent István feleségével együtt nem tartotta börtönben; de az Ajtony-legendában is szerepel Gyula. A hildesheimi és altaichi évkönyvek és Thietmar feljegyzéseit hitelesnek elismerve, az Anonymusnál és a krónikában ezekkel szemben mutatkozó többletet szájhagyománynak (esetleg ismeretlen írott forrásból eredő anyagnak) kell tartanunk. Ennek világos nyomai a 27. fejezetben olvasható verssorok Gyuláról, akit Szent István börtönbe vet, mert in fide erat vanus et noluit esse Christianus.103 101

„Nyilvánvalóan nem olyan énebből való idézet, amely Tuhutumról magáról szólt, hiszen az idézett énekbeli mondat többesszáma azt mutatja, hogy több hősről szól az ének, nem pedig egyetlen főemberről, akinek egymagában való szereplését P. mester külön-hangsúlyozza (per se...). Ez pedig azt jelenti, hogy P. mesternek nemcsak egyes hősökről, hanem saját stílusának egyes fordulatairól is ioculator-ének juthat eszébe." Honti J.: Anonymus és a hagyomány.. Bp. 1942. 8. 102

MG SS III. 784, 862. 103

V. ö. c. 57. „Thonuzoba in fide vanus „noluit esse Christianus „sed cum uxore vivus „ad portum Obad est sepultus.