Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
50 /i, tóth zoltán" chokról minősítő megjegyzést e helyen kívül sehol sem tesz; a szlávokról azt jegyzi meg (c. 12, 33), amit a magyarok minden ellenfeléről, t. i. hogy félnek és meghódolnak. A magyar honfoglalókat dicsőítő gestában ez másként nem is lehetett. De az ellenfél — a németeket kivéve (c. 57. furibundi Theotonici) — sehol sem jelenik meg a „gonosz ellenség" képében, semmi közvetlenül megélt gyűlölet nem érződik ki a gesta-író soraiból. b) Többre megyünk, ha a „viliores" jelzőt az említett népek fegyverzetének függvényeként fogjuk fel: quia alia arma non haberent, nisi arcum et sagittas, vagyis a lovagkor elképzelése szerinti nehéz vértes fegyverzet mellett csak lenézett könnyű fegyverzettel rendelkeztek. Ez a magyarázat teljesen megfelel gestáink felfogásának, vilissimi és pessimi voit a könnyű fegyverzetű, előcsatározó, zavaró támadást intéző, majd visszavonuló besenyők és székelyek jelzője is (1. a mellékletet), de így jelzik német földön is a kun segédcsapatokat.40 A szlávokról is, a románokról is közismert, hogy az íj fegyverzetükhöz tartozott. Mégis, pusztán a magyar íjasok félelmetes voltának kidomborítására, irodalmi fogással élve, a Zubur elleni hadjáratban úgy tünteti fel Anonymus a szlávokat, mint akik ilyen fegyvert még sohasem láttak,4 7 nyilvánvaló ellentmondásba kerülve a Gelou szlávjairól mondottakkal.4 8 A könnyű fegyverzetű románok említése Anonymusnál véleményünk szerint nem véletlen, 1210 tájáról van az első adatunk »róla, hogy román segédcsapatok harcoltak magyar hadseregben,4 9 akik az ott szintén említett székelyekkel együtt azt a katonai szerepkört tölthették be, amelyet a lovagkor büszke embere lenézőleg a vilissimus jelzővel illetett. Anonymus tárgyalt helye ezek szerint a könnyű fegyverzetű román harcosok első irodalmi említése.5 0 46 Arnoldus, Chronica Slavorum VI. 1Й. Thüringiában Fülöp király segédnépeiről: ubi aderant innumeri de Ungarorum linibus, contrahens secum auxilia pessimorum, qui Valve dicuntur (1208). Idézi K. Schürremann: UJb IV. 1924. 106. 17 Hoc cum vidissent Sclaui et Boemi .. . quod isti dicuntur Hetumoger, talibus uterentur armis, timuerunt valde, quia talis armatúra nunquam visa t'uit eis (с. 36.). A magyar Íjászok kiválóságát An. így dicséri: arcú et sagittis meliores erant super omnes nationes mundi et sic cognoscetis eos fuisse de posteris eorum (<!, 1.). Hasonló dicséretet olvashatunk Reginonál is (a. 889.). A szlávok harci gyengeségének hiedelme az irodalomban igen régi keletű. V. ö. Iordanes: Getica c. 23.: Post Herulorum cede item llermanaricus in Venethos arma commovit, qui. quamvis armis despecti, sed numerositate poK lentes, primum resistere conabantur. Sed nihil valet multitudo inbellium. . . Hasonló gondolatot ír ki An. a ruténekkel kapcsolatban a História de Praeliis Alexandri Magni-hói: Quia virtus non valet in multitudine populi, sed in fortitudine animi (c. 8.). 48 A galíciai herceg is 2000 íjast bocsátott a magyarok rendelkezésére (c. 12.). Az ellentmondás létrejöttét megkönnyíthette a két elbeszélés keletkezése közti hosszabb időköz és a mindkét állításra vonatkozó felszínes meggyőződés. 49 Documenta Valachorum. Bp. 1941. 22. 50 A XIII. sz. első évtizedeiben igen elterjedt és nagyszámú magyarországi eredetű segédcsapatokhoz 1. K. Schünemann: UJb IV. 1924. 114.
