Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
tuhuttjm és gelou 51 c) Már könnyű fegyverzetük miatt sem lehetnek jó katonák annak a Gelounak az emberei, aki Anonymus leírásában maga sem dicsekedhetett a bátorság erényével. Nem pedig azért, mert Gelou alakjának megformálásához szerzőnk a honfoglalás elbeszélésének központi ellenségét használta fel, aki megtestesítője a bátor és vitéz magyarokkal szemben álló félénk és gyáván meghódoló népeknek. Mint fentebb már szóltunk róla, az ellenség félelmének motívuma benne volt a honfoglalás alapelbeszélésében és innen átkerült a részelbeszélésekbe is: így került a félelem és a harci készixletlenség Gelou jellemző vonásai közé is. Salanusnak egyszerűen csak a magyaroktól való félelme van kiemelve éppen úgy, mint Ménmaróté;5 1 de a krónika Macrinusa világosabban és részletesebben hordja a régi gestabeli ellenség attribútumait. A Geloura vonatkozó mondat összes motívumai világos összefüggésben vannak Macrinus jellemzésével : Macrinus K/XIV 8. 1. Cumque eo tempore Pannoniam . . . Macrinus natione Longobardus . . . gubernaret 2. armis bellicis informatus 3. cum alumnis regni sui ipsos aggredi (re)formidans 4. audito, quod Huni super Tysciam resedissent et de die in diem lacerarent (XIV: devastarent) regnum eius ... К 14. civitates, quae crebris spoliis et obsidionibus per Hunos erant fatigatae. Gelou An. 24. 1. (Terra Ultrasiluana) ubi Gelou quidam Blacus dominium tenebat. 25. quia essent Blasii et Sclaui, 2. quia alia arma non haberent, nisi , arcum et sagittas 3. et dux eorum Gelou minus esset tenax et non haberet circa se bonos milites et audërent stare contra audaciam Hungarorum 4. quia a Cumanis et Picenatis multas iniurias paterentur. Világos dolog, hogy Macrinus jellemzésének lényegében már Anonymus idejében léteznie kellett, mégpedig nem a hún, hanem még a magyar gestában, ahol más névre hallgatva képviselte a honfoglalás ellensége főhősének attribútumait. Innen kölcsönözte azután Anonymus az erdélyi honfoglalás ellensége vezérének jellemzésére. d) Macrinus a honfoglaló húnokkal áll szemben, Gelou a honfoglaló magyarokkal. Az Incidentia című különös fejezetecske (K/XIV 14) megismétli a Macrinusra vonatkozó országlistát és a d) pont motívumát. „Pannonié. Pamphilie, Frigie, Macedonie, et Dalmacie civitates, que per Hunos obsidione crebra erant fatigate, natali solo derelicto in Apuliam per mare Adriaticum licentia ab Attila impetrata, servire ipsi Atyle renuentes, dimissis armentis iransierunt; Vlachis qui ipsorum coloni existere (sic) ac pastores, rémanentes [remanentibus] sponte in Pannónia" (XIV). 51 L. a II. mellékletet: 39. 1.
