Századok – 1945-1946

Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21

TTJHUTUM ÉS GELOU 43 Ellenfél üldözése és megölése' Etimológia (Zobor) Meghódolás 8. Rómaiak (46—48) Ellenfél megközelítése (47—18) Kemény küzdelem (ostrom) Ellenfél futásnak ered (46. 48) Etimológia (Lapines) Ellenfél vára felé tart Meghódolás 6. Salanus rokona (41—42) Ellenfél megközelítése (41) „ elősiet Folyóparti találkozás Kemény küzdelem Veszteség láttán ellenfél vára felé fut Meghódolás (42) 7. Glad (44) Ellenfél ismertetése (14, 44) 9. Ménmarót (19, 20, 50—51) Ellenfél ismertetése (11, 19) Követség Ellenfél megközelítése (20) Útnak indulás (50) Székelyek csatlakozása Ellenfél félelme (51) félelme „ ciuarei Folyóparti találkozás Fortélyos átkelés Kemény küzdelem Isteni segítség megközelítése (44) félelme elősiet elősiet Kemény küzdelem Ellenfél futása Meghódolás Házasság E szerkezeti vázlatok kétségtelen biztossággal igazolják, hogy a régi gesta egyetlen csataleírástípusa, mely a iördanesi és a népmondai formával és tartalommal ötvöződött össze, átment a XIII. századi krónikaszövegekbe, ahol a típus a húntörténet keletkezésekor, kissé módosított alakban, Macrinús személyéhez fűződve megkettőződött. A régi gesta csataleírását átvette Anonymus is, de a leírást saját és a „História de Praeliis Alexandri Magni" stíluskészletével megpótolta és legelőször a Salanus elleni hadjáratra alkalmazta. A honfoglalás Árpád foglalására vonatkozó elbeszélése az anonymusi gesta ma ismert alakjában nem egy tömbben, hanem szétdarabolva jelentkezik; ennek oka a mű kialakulásával függ össze. Minthogy az Árpád nevéhez fűződő foglalás elbeszélése, (mely a Duna—Tisza közére és a Dunántúl tekintélyes részére vonatkozik), csak a genealógia regum kívánalmának tesz eleget, a genealógia nobilium igényeit ennek rovására kellett kielégíteni, például a kémek és követek és a rájuk vonatkozó adatok beiktatásával, miáltal az eredeti elképzelésében egységes elbeszélés szerteszakadozott. Maga a csataleírás egy darabban a 39. fejezetben olvasható. Ezt az alaptípust azután szerzőnk tetszés szerinti esetben szervesen alkalmazza, valahányszor csak egy-egy terület meghódítását óhajtja elbeszélni. Annyi változtatást tesz csupán, amennyit a különböző körülmények, szereplő személyiségek, összefüggések, adottságok kikerülhetetlenné tesznek. Mint láttuk, kilenc esetben teljes világossággal felismerhető az alaptípus, de apróbb rávillanások is vannak. Természetesen óvakodnunk kell minden apró egyezésben és összecsengésben az alaptípus alkalmazását látni, hiszen az író stíluskészsége meglehetősen korlátozott és a megtanult, sztereotip kifejezések és az események természettől adott egyszerű és kikerülhetetlen egyezőségét is számításba kell vennünk.