Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
40 I. TÓTH ZOLTÁN" változatban vagy nagyon, halványak, vagy egyáltalán nincsenek meg, ilyen a több nemzetiségből való sereg emlegetése (An. 51 milites congregati ex diversis nationibus; К 8 cum exercitu Italico, Germanico ac caeleris mixtis gentibus occidentalis;• v. ö. An. 39. Salanus cum adiutorio Grecorum et Bulgarorumj. Macrinus attribútumaiból azonban jutott Ménmaróton kívül Gelou alakjára is; erre még vissza fogunk térni. Nemcsak Salanussal, hanem К 26 másutt látszólag elő nem forduló Szvatopluk—Marót részletével is összevág Macrinus históriája. Igen jelentős К 26 polémiája a Marót-változat ellen, ami a legélénkebben bizonyítja, hogy a hagyományban a Szvatopluk-változatot korábbi írásbafoglalása vitte győzelemre; mindenesetre а XIII, századi ősszöveg ezt az álláspontot tette magáévá, szemben Anonymusszal, akinek tiszai Salanusa erőteljesebben a Marót-változatot látszik képviselni. A történeti valóságot mintha az utóbbi közelítené meg egy fokkal jobban, Szvatopluk tudvalevőleg a honfoglalás idején már nem tartozott az élők sorába. A krónika Szvatopluk neve egyébként irodalmi eredetű és nyelvészileg késői formát mutat." Maga a Salanus név már minden bizonnyal anonvmusi eredetű. Az élő Maróthagyomány jelentkezésének kérdését a Szvatopluk-változat úgy oldotta meg, hogy Marótot Szvatlopluk atyjának tette meg. Így magyarázza forrása nyomán K/XIV 23 is. Ezzel ellentétben a hős halála utáni csata főszereplőjét К 26 mint Marót igen öreg rokonát szerepelteti (affinem Morot nimis vetulum), aki hiteles hagyománybeli szereplőnek látszik, ugyanis tökéletes megfelelője Anonymusnál Salanus egy rokona (consanguineus Salani ducis c. 41), sőt bizonyos mértékben Macrinus segítőtársa, Veronai Detre is. Igazat adhatunk tehát Macarincynck, aki szerint Macrinus акпак a vezérnek я szerepébe van helehelyettesítve, akiről a forrásul használt korábbi szöveg — illetve helyesebben: a hagyomány — szólt.28 Ha tényleg a hagyományból származik Macrinus személye (akit az irodalmi kölcsönzések csak színeztek és kicicomáztak, de lényegét nem változtatták meg), akkor — tovább haladva egy lépéssel — a hozzáfüződő elbeszélés anyagát is ki tudjuk aknázni a hagyomány és részben a történelmi hitelesség szempontjából, amennyiben megbizonyosodik, hogy ez az elbeszélés egyes részleteiben az eredeti magyar történetből a hún történetbe átsodort elem. A Macrinus-história segítségével a honfoglalás huntörténet-és Anonymus-előtti csataleírása lényegében elég könnyen visszaállítható." (L. a III. mellékletet.) A krónikái és az anonvmusi csataleírás rokon volta nem kétséges, de közelségi fokuk nem olyan, hogy egymás átvételének tekinthetnők oket.^ Levonva tehát ez összehasonlítások tanulsá-27 Elbeszélő forrásaink Szvatopluk névalakjai (K: Zvataplug, V: Zuatapolug, S: Zuatapollug) XIII. századi formát mutatnak. Ezek а XI. század utan keletkezett cseh Szvatopluk magvaros alakjaiból (Szvataplug, Szvátaplug) származnak. Melich J.: Szvatopluk. MNy, 1922. 113. 28 Studies 168. 29 Erdélyi László mutatott rá arra, hogy a „vár" neve XI. századi törvényeinkben mindig civitas (Magyarország társadalma XI. századi törvényeinkben. Bp. 1907. 71.), de az még II. Béla korában is, míg III. Béla idejében általánosan: Castrum (Anonymus III. Béla jegyzője. Szeged 1933. 14.), éppenúgy, mint Anonymusnál. Mégis néhány esetben a Névtelen jegyző is civitast ír (Nyitra, Veszprém, Ecilburg, Alba Bulgarie). E jelenség egyrészt korjelző jelentőségű (III. Béla kora), másrészt arra vall, hogy a civitas-nak nevezett \árosok felől írott forrásokból szerzett értesüléseket, tehát ezek valami régebbi forrásból származnak. A nem írott forrásokból merített várakat Anonymus kivétel nélkül mind castrum-nak nevezi.
