Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
TTJHUTUM ÉS GELOU 39 \ marót ja keletkezéséhez. A XI. századi szöveg Szvatopluk nevéhez kötötte a honfoglalást és ezzel az irodalomban ezt a variánst vitte diadalra. Anonymus ezzel szemben a tiszai változatot karolta fel, de műve elkallódván, nem tehetett hatást. A honfoglalás leírásának az eseményhagyomány, a iordanesi motívumsor és a mondai hagyomány szintéziséből keletkezett alapformáját a XIII. századi szerző más időbe, Attila korába is visszavetítette; Anonymus pedig a ,,gesta nobilium" jegyében a honfoglalás korában annyiszor alkalmazta, ahány honfoglaló hős, illetve hősutód nemzetség igényét kielégíteni szükségesnek tartotta. A középkori ember típusokban való gondolkodása ilyen módon lehetőséget nyújt mélyebben belelátni gestáink keletkezésének műhelytitkaiba. V. A honfoglalás elbeszélésének visszaállítása. A gesta-író fentebb vázolt gondolkodásmódja és eljárásai kiváló lehetőséget biztosítanak a motívumkeveredésre, motívumszétszóródi«sra és motívumsokszorosításra. Tág lehetőség nyílik arra is, hogy egyes motívumok elsodródjanak eredeti helyükről és bizonyos szerkesztési eljárások következtében már csak másodlagos helyen forduljanak elő. Tanulságos példáját figyelhetjük meg ennek a jelenségnek és egyúttal egy újabb lépést tehetünk vizsgálatunkban a következő szövegösszehasonlításban: (L. a II. mellékletet.) Míg Macrinus szinkrétisztikus személyének talányát a szakirodalom a külföldi források figyelembevételével elég megnyugtatóan megoldotta,2 5 addig a hazai forrásokban lappangó lehetőségek jórészt kiaknázatlanul maradtak. Az irodalmi átvételek és a mondaképzésre ösztönző tárgyi maradványok szerepét a húntörténet keletkezésében Eckhardt Sándor szépen bemutatta. A hun gesla legfontosabb forrása azonban mégiscsak a magyar gesta, különösen ennek honfoglalási része. Macartney már rámutatott Macrinus összefüggésére a hagyománnyal,26 t. i. hogy közös vonásai vannak Salanussal: a magyaroktól való félelme és e miatt segítség kérése egy szomszédos hatalomtól, mellyel függő viszonyban volt. Köze lebbi összehasonlítás egészen szoros rokonságot állapít meg közlük. Macrinus személye a hún történetben Veronai Detrével mintegy ikerhőssé válik. Macrinus—Salanus egyes attribútumai azonban Anonymus más alakjaira is átmentek, különösen Ménmarótra, akinek neve egyébként is hangosan hirdeti a Marót-mondával való szoros összefüggését. Ménmarótnak különösen a magyaroktól való félelmét és a görögöktől való függését domborítják ki összehasonlításaink, de felszínre veinek olyan összefüggéseket is, amelyek a Salanus-25 Eckhardt Sándor: A pannóniai hún történet keletkezése. Századok, 1928. 605—14. 26 Studies 16S.