Századok – 1945-1946

Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21

TTJHUTUM ÉS GELOU 37 Utasából, ugyanis a történeti-leírói és a mondai részek egymástól világosan elválnak, utóbbiak szétfeszítvén a régi szöveget. Az elbeszélés a következő lehetett: Jelezte a honfoglalók útját a besenyők és a kúnok földjén át, elvezette őket Kiev mellett és a Kárpátokon (silva Houos) keresztül el egészen Pannóniáig, a Tisza felső folyásáig és az Ungfolyóig. (Itt olvasható Anonvmusnái és Kézainál a Hung-Hungari etimológia,21 a húntörténet szerzője ide egy erdélyi változatot illesztett be.)2

2

Következett a hét vezér megválasztásának motívuma, az ennek megfelelő számú, tehát hét vár alapításával. (Ezt a húntörténet szerzője a Septem Castra—Siebenbürgen etimológiával hozta összefüggésbe.) Ezután a hét vezér ismertetése következett; az első vezérről, Árpádról szólva nyújtotta a Szvatopiuk elleni hadjárat leírását. Végül magába foglalta a régi forrás a XIV 28-ban olvasható csataleírást (Dux ergo — suffocatur), mely legtöbb mozzanatában megegyezik Anonymus csataleírásával is. A honfoglalási alapelbeszélés irodalmi elemei után a hagyomány kérdését kell közelebbről megvizsgálnunk. A hagyomány ugyanis őseredetileg egy törtértésre, egy eseménycsoportra vonatkozott és szerkezetében még'nem foglalta magába mindazokat a motívumokat, amelyek az általunk isirtert honfoglalási elbeszélések különféle csoportjainak szerkezetét jellemzik. Az alaptípus kialakulásához a iordanesi motívumsor beiktatása volt szükséges. Mikor történhetett meg a hagyomány és az irodalmi elem összekapcsolása? Minthogy Anonymus 1200 körül és a tőle általában független húnkrónikás a XIII.'század második felében egyaránt kiaknázzák a iordanesi formát, feltételezhetünk tehát egy korábbi fokozatot is, mely az említett motívumsort már magába foglalta. Ez a XI. századi forrás, vagy ennek egy folytatása II. Géza koráig bezárólag. A XIV 26—28 alapján (K 26-tal egybevetve) kitűnik, hogy a történeti és a mondai elemek egymástól pontosan szétválaszthatok, s a varratok könnyen kitapinthatók, vagyis a két elem eredetileg különálló volt. A XI. századi forrás eredetileg évkönyvszerűén nagyobbára csak az eseményhagyományt rögzítette le, ezt is csak rövidén és tárgyilagosan. Magába foglalta azonkívül még az itt talált népek és részben vezéreik megnevezését (K/XIV 23, An. 9, 11.). Az eseményhagyománnyal párhuzamosan élt azonban egy mondai jellegű hagyomány is, mely a honfoglalásnak nem az eseménytörténeti, hanem mintegy a „diplomáciai" lefolyását, fortéllyal való megszerzését tartalmazta.23

Két különböző kerek egész, a történeti eseményhagyomány és mondai hagyomány szin-21

Megjegyzendő, hogy Anonymusnál „Hung" Castrum rőt, míg Kézainál folyóról nevezik el a magyarokat! Anonymus már a nyugati gesták példájára is kötelességének tartotta, hogy a magyar népnévnek magyarázatát adja, s ezt mind a latin, mind a magyar névalakkal megcselekedte. (L. lentebb a VII. fejezetben az etimológiákról szóló részt.) 22

Hungari de Erdelw et de fluvio Hung. К itt is következetesen a régi állapotot állítja helyre (Hungari de fluvio Hungl. Hóman a kettős említést egy északkeleti és egy erdélyi bejövetel hiteles emlékének tartatta. Gesta 80. 53

A fehér ló mondája finnugor örökségünk. Sebestyén Gy : A magyar honfoglalás mondái. II. Bp. 1905. A . diplomáciai" kifejezési használja Szilágyi L. is: Magyar Művelődéstörténet I. 450. <