Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
30 I. TÓTH ZOLTÁN" lével, a XI. századi gestában is benne foglaltattak. A gesta könyveredete még akkor is kétségtelen, ha már a prológus nem csekély figyelmet szentel a hagyománynak és arra törekszik, hogy a szájhagyomány álomszerű (quasi sompniendo) bizonytalanságából és veszendőségéböl a „rerum veritas"-t az írásbafoglalás által „certa scripturarum explanatio"-vá nemesítse. A XI. század végén és a XII. század elején keletkezett írott forrásaink legnagyobbrészt az Arpád-ház családi hagyományai és családi történései köré csoportosulnak: a „septem principales personae" és a „nobiles" — hogy a prológus kifejezéseivel éljünk — még távolról sem nyernek akkora teret, mint Anonymus gestájában. Nem kétséges azonban, hogy kialakulása kezdeti szakaszában ez a mü is gesta regum volt.10 Ennek a jelenségnek a magyarázata a XII. század politikai és társadalmi fejlődésében rejlik. Az uralkodó karizmatikus hatalmán először Kálmán király korában az egyház üt érzékeny rést és ekkor tapasztaljuk a rendi öntudat első kezdetleges csíráit is. Természetes dolog, hogy Szent László korában még csak az uralkodó és családja játszhattak a magyarság történetében igazán fontos szerepet. Amint az előkelő származású és nagy vagyonnal rendelkező birtokos arisztokrácia, mely a király tanácsában eddig is résztvett, mind jelentősebb szerepet követeit magának és politikai befolyását mindinkább megnövelte, nemcsak az ország vezetésében való részvételének jogosultságát kezdte vitatni, hanem honfoglaláskori eredetének határozott tudatában családi hagyományainak a nemzet története szerves alkatrészeként való elismerését is kívánta. A politikai élet eltársadalmiasodása maga után von ja .1 történelmi tudat eltársadalmiasodását is. Eddig a történés lényegét a karizma birtokosa, a király és dolgai tették ki, a birtokos arisztokrácia szerepbővülése óta azonban a gesta regum mellé természetszerűen odakívánkozott a gesta nobilium is. A román kor elvont és magasztos királya mellé felnyomakodott a gótika arisztokráciájának reálisabb historizmusa és valódi hőskultusza. Az állandó letelepedés kora óta politikai (nem társadalmi) jelentőségét vesztett nemzetségeket a hagyomány szellemének megélénkülése újra divatba hozza, az országos tisztségek viselői mind büszkébb öntudattal hivatkoznak őseikre, akiket a lovagkor hősi erényeivel feldíszített honfoglaló vezérekben jelölnek meg. Az új historizmus irodalmi megörökítője Béla király névtelen jegyzője. 10 Egészen más meggondolások alapján hasonló megállapításra jut Györy János is (/'. mester franciaországi olvasmányai. Magvarságtudomány, 1942. 22.), kiemelve, hogy az iskolában megismert Dares Phrygius és a História de Praeliis Alexandri Magni kizárólag a yesta геуиття hatott. „Emlékezziftik vissza, hogy a Darestól vett fordulatok közül a legjellegzetesebbeket P. mester kizárólag a fejedelmek. Almos, Zsolt és Taksony jellemzésére használja. A História de Praeliis-bőt vett fordulatokkal ugyanaz volt a célja: ott alkalmazza, ahol a fővezérek, Almos, majd Árpád, döntő harcaikat vívják meg. Az alvezéreket — noha legfőbb gondja ezekre irányul — sohasem díszíti Daresformulákkal, mint ahogy csatáik elbeszéléséi sem élénkíti a Sándor-regény részleteivel."
