Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
TTJHUTUM ÉS GELOU 31 Az előkelő nemzetségek hagyományait az írásbeliség mindinkább fokozódó igényeinek jellegzetes korában ő örökíti meg, miként egy 1201-ből származó oklevél arengája kifejezi: „Que geruntur in tempore, ne labantur processu temporis et ne possit in posteris apponi calumnia, lilterarum apicibus ac testimonio soient perhemnari."11 A nemzetségi hagyományok gazdagon burjánzó és mindinkább misztikus fényt és valószínűtlenségét öltő tenyészetéből személyi kapcsolatok, a nemzetségek országos tekintélye és más esetlegességek vagy adottságok szerint bizonyos elemek odakívánkoznak a gestaíró tolla alá és így elérik az írásbeliség fokát, s a „genealógia regum" mellett, teljesen megfelelve az ország közjogi fejlődésének, a „genealógia nobilium" a régebbinél sokkal nagyobb teret nyer. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, az „arisztokratikus demokratizálódás" eme folyamatának Anonymus a legkorábbi és legjelentősebb irodalmi tanúja. Művének felépítése elárulja kezdeti elképzelését, ugyanis az első 13 fejezet határozottan a régi gesta szellemében, Álmos és Árpád vezető szerepének jegyében folyik le.1 2 Következik az eleje a honfoglalás története központi magját képező elbeszélésnek (c. 14.), mely alaptörténet szerzőnknél Salanus (a krónikában Szvatoptuk) nevéhez kapcsolódik. Ez a történet nt-m egy tömbben, hanem szerteszakadozva (c. 14., 30., 38—39., részben 41-—42.) jelentkezik. Ha hozzávesszük az Árpád egyéb cselekedeteire vonatkozó részeket, melyeknek javarésze nem történés, hanem leírás (c. 41—46.), vagy adományozás (c. 50.) és az utódaira vonatkozó fejezeteket is (c. 53., 56—57.), akkor csekély kivétellel előttünk áll a gesta árpádházi gerince. Ez egyúttal nagyobbrészt a forrásul szolgáló régi gesta anyaga.1 3 Árpád neve és formális szereplése ugyan más fejezetekben is elő-előbukkan, de honfoglaló szereplésének dereka a Salanus és a dunántúli rómaiak elleni akció lebonyolításához fűződik. Leszámítva az etimologizáló részleteket és a történés szempontjából érdektelen áthidaló passzusokat, minden egyéb úgyszólván teljesen a hagyomány lapjára Írandó. Csak kisrésze ennek található meg a krónikákban, nagyobbrésze Anonymus önálló értesülése. Feltűnően nagy szerepet játszik a kún-kabar hagyomány (c. 15., 16., 17., 18., 31i, 32., 34., 44., 47., 57.), ami bizonyos mértékben kiváltságos helyzetet biztosít ennek a csatlakozó népnek hazai forrásainkban, miként előretolt helyet élvezett Konstantinos müvében is. Sokkal jelentéktelenebb a besenyő hagyomány (48., 49., 56., 57.), a maradék pedig magyar vezető egyéniségekre és nemzetségekre vonatkozik. A nemzetségi hagyomány írásbafoglalása a gestában teljesen megfelel a XII. századvégi társadalom írásigénylésének. Köztudomású, hogy a teljesen az emberi és állati munkaerőre támaszkodó pátriárkális gazdálkodást a XI. század végétől kezdve fokozódó súllyal mindinkább a földbirtok megbecsülése kezdte felváltani. A magántulajdon teljes meggyökeresedésével és a földmívelés kifejlődésével a régebben nem sokra értékelt föld becse nagyra nőtt, tehát birtoklásának bizonyítása is nagy fontosságot nyert. A birtoklásnak szomszédsági alapon, tanúvallomásokkal, eskütétellel, istenítéletekkel történő bizonyítása nehézkessé vált, s a differenciálódó társadalomban és a szaporodó népesség mellett az írásbeli bizonyítás szükségessége mindinkább előtérbe nyomult. Ez volt 11 Wenzel: ÁUO I. 90. 12 Álmos szerepének erős kidomborítása azonban már Anonymusnak tulajdonítandó. 13 A leíró részek tekintélyes hányada III. Béla-kori személyes tapasztalatainak lenyomata. Hóman B. kiemelte a felsőtiszai hagyomány (57 fejezetből kereken 30) és az egri egyházmegye területének (8—32, 38—40) kiemelkedő fontosságát a gesta kialakulásában. A honfoglaló törzsek megtelepedése. Turul, 1912. 105—6.
