Századok – 1945-1946

Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21

28 I. TÓTH ZOLTÁN" töréseidről szóló két fejezete, amiről később fogunk még szólni. Tuhutumnak az említett területen semmi vonatkozása nincsen. Hogy miért tartotta akkor Anonymus mégis szükségesnek Tuhutum beiktatását harmadik vezérként a Menumorout elleni akcióba, annak oka a régi gesta egyik értesülésében rejlik, amire szintén visszq fogunk még térni. Anonymus eljárása Tuhutummal kapcsplatban nem egészen egyedülálló írónk tevékenységében. A honfoglalás egyes részletakciói élére vagy két, vagy három vezért szokott helyezni. A két vezér egyenrangúan vezeti seregét (pl. Ösbő és Vélek, Zoárd és Kadocsa, Tas és Szabolcs, Ősbő és Öse, Eté és Bojta). Amikor három vezérről szól, a harmadik minden esetben mintegy mellékesen csatolódik társai mellé és legtöbb esetben а пес non kötőszóval köti oda nevét a többihez, akárcsak Tuhutum esetében: C. 33. Zuardum et Cadusam, пес non Hubám. Ugyanígy c. 34—35., de c. 36.: csak Zuard et Cadusa. С. 44. Zuardu et Cadnsa пес non Boyta. С. 16. Ound et Ketel пес non Turzol. С. 56. Botondium ... et Zobolsum . . . лес non Ircundium. A harmadik helyen szereplő vezetőkkel kapcsolatban három körülmény érdemel figyelmet. Az egyik az, hogy ezeknek nevei csak Anonvmusnál fordulnak elő, a krónikákban nem, ami arra vall, hogy vagy az ősgestánál más írott forrásból, vagy a szájhagyományból származnak. A második megfigyelés az, hogy eredetük szerint majdnem mind csatlakozott népek, kunok (Turzol, Bojta), vagy besenyők (Örkény) tagjai, szerepük pedig teljesen azonos a segédnépek és csatlakozott népekével, amilyen pl. a kabaroké Konstantinosnál, vagyis előőrsök, kémek. A harmadik megfigyelés az, hogy a harmadik helyen szereplő vezéreknek az elbeszélés folyamán nincs tevőleges szerepük, vagy lia mégis van, akkor az általuk játszott szerep egészen másodrendű. A szerző természetesen nem hiába szerepelteti a harmadik személvt, rendszerint valamilyen terület birtoklását akarja igazolni honfoglaláskori előzménnyel. Így pl. Bojta szereplésére azért van szükség a Glad elleni hadjáratban, hogy magyarázatot adjon a Tisza balpartján, Törökbecsétől délreeső nemzetségi birtokok eredetéről. Huba példája még érdekesebb, ő teljesen passzív szerepet játszik a 33—35. és 37. fejezetekben, miközben a 34. teljesen a három vezérek közt nem is szereplő Bors aktív cselekvésének jegyében játszódik le, végül Árpádl vezér a 37. fejezetben Hubát, a nélkül, hogy tevőleges szereplésének nyomával is találkoznánk, nyitrai főispánná leszi meg és nagy birtokot adományoz neki a Zsitva mellékén. Nyilvánvaló, hogy Huba képletes szerepeltetése hosszú fejezeteken át csak arra szolgál, hogy a Szemere nemzetség lényét emelje és hogy XII. századvégi birtokcsságának ősi eredetét dokumentálja és aláfesse. Nagyon valószínű, hogy Tuhutum szerepeltetése Szabolcs és Tas mellett hasonló eredetű, mint a Hubáé Zoárd és Kadocsa mellett. Az eljárás a gesta megszövegezésének két különböző fázisára mutat, a harmadik helyen szereplők elhelyezése mindenesetre másodlagos jelenség. Anonymus Tuhutum alakjának megrajzolásához felhasználta a régi gesta Gyula vezérre vonatkozó értesülését, akiről azt olvashatta (K29), hogy „licet cum aliis in Pannoniam introisset, in partibus Erdevelu tandem habitavit". Ezt a motívumot Anonymus oly módon tette át Tuhutum históriájába, hogy hősét harmadik vezérül Szabolcs és Tas mellé helyezte. Összegezve most már Karácsonyi érveit az imént elmondottakkal, levonhatjuk a következtetést, hogy Tuhutum históriája nem volt része Anonymus gestája elsődleges megfogalmazásának, abba később került bele. Ennyiben valóban interpolációs jelenséggel állunk szemben. Nemcsak a 24—27. fejezetről érvényes ez a megállapítás, hanem a 21—23.-ról is, ahol a Tuhutum-história érdekében messzemenő átalakításokat figyelhetünk meg. Az átalakítás