Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
26 I. TÓTH ZOLTÁN" II. Az erdélyi honfoglalás történetének helye Anonymus gestájában. Karácsonyi János egyik tanulmányában kétségbe vonta Tuhutum és Gelou históriájának szerves összefüggését Anonymus gestájával.5 ö ugyanis néhány, későbbi másolótól származó, egyébként teljesen jelentéktelen interpolációt vélt a gestában fellelni, s ebben megerősítését látta annak a felismerésnek, hogy a 24—27. fejezet, mint kerek és összefüggő egész, nem tartozik bele szervesen a gesta elbeszélésébe. Érvei a következők: 1. A 11. fejezetben a galíciai és lodomériai herceg leírja Pannónia népeit, a dunántúli rómaiakat, a Duna—-Tisza közén Salanus népét, a Szamos és a Maros közt Marótot és népét, a Maros és a Duna közt Gladot. „Nemde féltűnő, hogy itt nem szól a mű szerzője Gyaluról, s Gyalunak erdélyi fejedelemségéről, pedig hát a gáesi és ladoméri fejedelemhez ez lakott volna legközelebb?" 2. „Továbbá — folytatja Karácsonyi — a mű 22. fejezetében azt mondja a szerző, hogy Zobolsu, Thosu et Tuhutum inito consilio eonstituerunt, ut meta regni ducis Árpad esset in porta Mezesina. Tunc incole terre iussu eorum portas lapideas edificaverunt et clausuram magnam de arboribus per confinium regni fecerunt." Ez nem egyeztethető össze a 24—27. fejezettel. „Mert hu Szilágyság elfoglalása után mindjárt bement Tuhutum Erdélybe és azt elfoglalta és békésen bírta, akkor minek jelentették volna ki olyan ünnepiesen, hogy Árpád országa csak a meszesi kapuig terjed, akkor minek építettek ott mesterséges gyepüket?" 3. „A 23. és 28. fejezetek eredetileg összetartoztak, szorosan egymásután következtek és csak utólag szakította el ezeket erőszakosan a későbbi, 24—27. fejezetekből álló toldás." Karácsonyi érveit későbbi írók is átvették, bizonyító erejüket valóban ' alig lehet kétségbe vonni. Közelebbi vizsgálat az ő elnagyoltan fölvázolt érvelését általában megerősíti és kiegészíti, némely ponton pedig korrigálja. A 24—27. fejezet központi alakja Tuhutum. Az író mint a honfoglalás egyik hősét mutatja be, ezért tanulságosnak ígérkezik megvizsgálni, mit tud róla. Először a hét vezér listájában (c. 6.) tűnik fel, utolsó, de azért kiemelt helyen, ugyanis egyik vezérről sem ír itt annyit, mint éppen róla. Mindegyiknek vagy a fiát nevezi meg,0 vagy még a leszármazó nemzetség nevét is,7 végül hősünk következik, még formában is némi változtatással és részletesebben: „VII-us Tuhutum pater Horca, cuius filii fuerunt Gyyla el Zombor, a quibys genus Moglout descendit, ut inferius dicetur."8 Tuhutum neve másodszor a Menumorout uralma alatt álló terület meghódításával kapcsolatos leírás folyamán kerül elő. Árpád Ösbőt és Veleket küldi követekül Menumorouthoz, hogy „terram a fluvio Zomus usque ad confinium Nyr et usque ad portám Mezesinam" (c. 19.) engedje át. A hadjárat döntő szakaszát is ők vívják meg győztesen a székelyekkel együtt (c. 50—51.). A 20. fejezetben Árpád mégis last, Szabolcsot és Tuhutumot rendeli ki Menumorout ellen vezérekül. Feltűnő azonban, hogy Tas és Szabolcs vállalkozása (c. 21.) tulajdonképen független a Tuhutumtól, ezért ezt külön 6 A Szent István anyjáról szóló adatok új megrostálása. Turul, 1909. 3-—4. 6 Almus páter Árpad, Cundu páter Curzan, Tosu patér Lelu. 7 Eleud páter Zobolsu, a quo genus Saac descendit, Ound páter Eté, a quo genus Calan et Colsoy descendit, Huba a quo genus Zemera descendit. 8 V. ö. még c. 30 Thosu et Bulsuu пес non et Tuhutum.
