Századok – 1945-1946

Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21

24 I. TÓTH ZOLTÁN" környezetben, a hún-magyar azonosság pogányos ízü elméletének hatásában és szittya hősiességre és erényekre büszke nationalize musában találjuk meg. Az ő ideális lovagja nem Isten ügyéért harcol, hanem az ország meghódításáért, s bár a hódító harcosok igénybe veszik Isten segítségét, igazi erejüket vitézségükben és eszességükben ábrázolja. A történés nála mindinkább immanens lábakra helyezkedik és csak esetről-esetre veszi igénybe a transzcendens világ támogatását. A döntő átfordulás az immanencia felé megtörtént.3 A középkori ember gondolkodásmódjának és közelebbről Anonymus elvilágiasodó lovagi ideáljának ismerete nélkül bajosan érthetnők meg Béla király névtelen jegyzőjét igaz valójában. Vele kapcsolatban tegyük még hozzá, hogy ő a lovagkori irodalom európai jelenségének részese, s így müvében a valóság és az eszmény közt a különbség nagyobb, a történetírás és a szépirodalom közt az átmenet kisebb. Csak Anonymus szemléletmódjának ismeretében vállalkozhatunk a siker reményében a gesta kritikai megtisztítására és a történeti valóság visszaállítására. Bár a középkori ember gondolkodásmódjáról mondottak teljes egészükben ráillenek Anonymusra, mégis vannak egyénien sajátos vonásai is. Munkamódszerei közül az egyik legfontosabbra nemrégiben Macartney mutatott rá nagy határozottsággal. Anonymus ugyanazt a motívumot kétszer, sőt még többször is felhasználja müvében. Példaként a honfoglalás elbeszélését hozzuk fel. Gestáink összehasonlításából kiderül, hogy írott forrásaink elveszett őse, a régi gesta a honfoglalást egyetlen kerek elbeszélés formájában írta le. Középkori íróink tipizáló hajlamára és készségére vall, hogy amikor a XIII. századi ismeretlen szerző az eredetileg egységes gestát véglegesen és határozottan hűn és magyar gestára osztotta ketté, a mesterkélt hún honfoglalást teljesen az eredetileg magyarokra vonatkozó honfoglalás mintájára szerkesztette meg. Tévedés volna azt hinni, hogy ennek oka egyszerűen csak a szerző primitívsége és gyengén értesiiltsége volt és hogy mintegy rossz lelkiismerettel hamisította a hún gestát. Távolról sem, a hún gesta megalkotása az ismert formában annak köszönhető, hogy szerzője egy ország elfoglalását (kivált egyazon nép által: hiszen ő a hún-magyar azonosságot vallja) csak egyféleképen tudta elképzelni: ahogyan a kezénél levő forrás leírta. Típusokban gondolkodván a secundus descensust és a primus descensust is lényegében csak egyfélének fogta fel. A típusban való gondolkodás adja meg a magyarázatát a krónikák sürü motívumismétléseinek. 3 Az itt vázolt gondolatmenethez hasznát vettem a következő müveknek: Hóman В.: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII—XIII. századi leszármazói. Bp. 1925. 98—102.; Geschichtliches im Nibelungenlied. UJb III. 1923. 207—9.; C. A. Macartney: Studies (passim); Guoth К.: í. т.; Deér J.: A románság eredetének kérdése a középkori magyar történetírásban. (Mairvarok és Bománok I. k.) Bp. 1943. 108—9.