Századok – 1945-1946

Hírek - Nagy Lajos † Nekr. Szilágyi Jánostól 308

'308 HÍREK der jüdischen Chronologie és a párizsi Musée Guimet által 1907-ben kiadott Études sur le Calendrier égyptien; számos cikkében foglalkozott a húsvétkérdéssel és a naptárreform problémájával is. Az egyiptológia és asszírológia tudományainak első, nemzetközi elismerést kivívott magyar mestere volt, elmondhatjuk, hogy Magyarországon ő teremtette meg e kél fontos történeti diszciplínának a müvelését, sőt talaját, mint a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen az ókori keleti népek történetének nyilvános rendes tanára. Több mini kétszáz idevonatkozó tanulmánya mellett neki köszönhetjük a nagy keleti kultúrákra vonatkozó első önálló magyarnyelvű összefoglalásokat, melyek részben még a mai napig is egyedülállóak maradlak (Babilónia és Asszíria 1900, Ókori Egyiptom 1909, Beöthy Zsolt egyiptológiai gyűjteménye 1913). Mint fiatal nemzeti múzeumi tisztviselő, a római régészettel is foglalkozott és a dunapentelei ásatásokkal kapcsolatban is megörökítette nevét. Nemcsak mint nagy mestert, die mint úttörőt is emlékezetünkben kell tartanunk, aki a mostoha talaj ellenére is meggyökereztetett hazájában egy óriási perspektívákat megnyitó történeti tudományágat, gazdagítva ezzel nemcsak a magyar tudományt, de az egyetemes magyar kultúrát is. DOBROVITS ALADÁR NAGY LAJOS 1897—1946 A fővárosi múzeumok főigazgatójukat, tudományos életünk a hazai rómaikori régészet nagynevű kutatóját veszítette el Nagy Lajos egyetemi c. nyilv. r. tanár korai elhúnytával. Sikerekben bővelkedő sokoldalú munkássága sajátos képességeiből adódott: egyesítette magában a latin epigráfus, a nagyemlékezetü tárgyi régész és a műtörténész tehetségeit. A római provinciális (pannóniai) művelődésnek, szépművészetnek és az ókoii mindennapi életnek nem volt nálánál jobb ismerője. Kutatásaival elsősorban a magyar főváros múltjáról való ismereteinket gyarapította. A Kr. u. 228-ban készült aquincumi orgona megtalálásával, helyreállításával és zenetörténeti méltatásával európai hírnevet szerzett. Nagyjelentőségűek a budapestkörnyéki illír-kelta kézművességgel, vallási élettel és a köznapi élettel kapcsolatos kutatásai, különöskép a Gellért-hegy melletti eraviszkusz falutelepülés részleges feltárása. Alapvető dolgozataival új megvilágításba helyezte az aquincumi (és pannóniai) mozaikkészítés, falfestészet és stukkódíszítés fejlődését. Ö maga leginkább a pannóniai ókereszténység, az aquincumkörüli római birodalmi erődláncolat és Pest város ókori múltja kutatásában elért eredményeinek örvendett. Nagy Lajos működése előtt Aquincumban, ebben a legészakibb határszéli városban keresztény egyházközség létezésére alig mertek következtetni. Az ő tervszerű ásatásai hozták napfényre az óbudai Raktár-utcában az ókeresztény temető-kápolnát (cella trichora-t) és a Vihar-utcai magánlakásból átalakított bazilikát, s az ő sasszeme fedezte fel az Aquincumi Múzeum irattárában levő egyik rajzon az esetleg püspökségre valló ókeresztény bazilikális épület maradványait. Ilyen módon sikerült bebizonyítania, hogy tizenhat évszázad elölt mégis virágzott a Krisztus-hit a katonai jellegű helytartói székhelyen, Aquincumban. „Pannónia sacra" címen (Szent István-Emlékkönyv I.) összegyűjtötte a teljes pannóniai keresztény régészeti emlékanyagot és hosszú évtizedekre lefektette ennek kútfői értékelését. Lelkesen hitt a tudományos hivatás mindenekfölöttiségében. Nem volt szobatudós. Budapest körzetében fáradhatatlanul járta a Dunapartot, kiváló régészeti érzékkel tárta lel és kutatta ki a Szentendréig terjedő római erődláncolat maradványait és ismerte fel ennek általános rendszerét a Duna mindkét partján. Nagy kitartásának és eredeti gondolkodásának köszönhető a pesti Eskü-téri táborerődítményromok „rómaiságának" felismerése és részbeni sikeres Teltárása. Boldogqk voltunk, hogy osztozhattunk nagy örömében, melyet Pest ókori alapításának kimutatása felett érzett. Betegségében szenvedését, úgy