Századok – 1945-1946

Hírek - Gárdonyi Albert † Nekr. Niklay Pétertől 303

HÍREK 303 GÁRDONYI ALBERT (1874—1946) 1946. október 23-án elhunyt fővárosunk tudományos életének egyik jellegzetes egyénisége: dr. Gárdonyi Albert ny. székesfővárosi főlevéltáros, a Pázmány Péter Tudományegyetem c. ny. rk. tanára. Abból a szepesi szászságból származott, amely a legújabb kor reánk oly szomorú fordulatáig sok hozzá kiváló és mély magyar érzésű egyéniséget termelt ki. Eperjesen született, de középiskolát már a tősgyökeres magyar Miskolcon végzett. A bécsi és budapesti egyetemen hittudományi, jog- és államtudományi tanulmányokat folytatott, de már mint jogász oklevéltani és történelmi előadásokat is hallgatott es ezekből doktori oklevelet szerzett. 1899-ben a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába lépett, amelynek gazdag levéltári anyaga elhatározóan hatott további tudományos érdeklődésére. 1904-ben került a főváros szolgálatába, ahol mint a Városi Nyilvános Könyvtár tisztviselője még rendikívül sokrétű irodalmi működést fejtett ki a társadalomtudomány, közgazdaságtan, könyvtártan, sőt az aktuális szociálpolitika köréből, de hajlamai ezidőben is elsősorban a történelem és segédtudományai felé vonzották. Elhatározó lépést jelentett számára 101,l-ben történt átlépése a Fővárosi Levéltár szolgálatába, mert ezzel tudományos munkássága határozott irányt vett a várostörténet, különösképen a főváros története, valamint a történelmi segédtudományok irányában, amelyek mellett azután élete végéig törhetetlen hűséggel kitartott. Mint vérbeli levéltáros, a gondjaira bízott hivatalt a raktárhelyiségekben is gyakran egészsége rovására végzett rendező munkájával, a történelmi értékű összefüggő sorozatoknak proveniencia szerint való helyreállításával elindította komoly tudományos intézménnyé való fejlődésének utján. Egyidejűleg olyan nagyarányú irodalmi működést is fejtett ki, hogy annak csupán bibliográfiai összegezése is külön tanulmányt igényel. Munkája irányának jellemzéséül felsoroljuk a következőket: A magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században, különös tekintettel Budára és Pestre 1911; Bezerédf István 2. k. 1918—20 (a M. Tud. Akad. megbízásából Bodnár Istvánnal együtt írt élet- és jellemrajz); A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye 1913; A főváros kölcsönügyére vonatkozó okmányok gyűjteménye 1923; ötven esztendő Budapest székesfőváros történetéből ( 1873—1923) 1925; A történelmi segédtudományok története Magyarországon 1926; A magyar történettudomány kezdetei 1926; A kir. m agy. Egyetemi Nyomda története 1577—1927 című műben (társszerző Ivánvi Bélával) a nyomda budai működéséről (1777—4867) szóló részt írta. Emez önálló munkáinál talán még értékesebbek nagyobb tanulmányai: A kir. titkos kancellária eredete és kialakulása (Századok 1914), melyben a comes capellae és a kancellár hiteleshelyi működését tisztázta; Az Anjou-kori magyar királynék kancelláriája (Turul 1915); A tudományos paleográfia megalapítása (Történeti Szemle 1916) című dolgozata Maffei érdemeit méltatja; a Fejérpataky-emlékkönyvben megjelent A latin oklevélírás rendszere című tanulmánya vitákat Traube megállapításaival szemben. Külön kell megemlítenünk az ebbe a korszakba eső munkái közül A magyar jakobinusok története című dolgozatát (A magyar jakobinusok emlékezete 191,9. című emlékműben), amelyben megírta a köztársasági gondolat első magyar hirdetőinek életrajzát és mozgalmát, amire Gárdonyi annál is inkább hivatott volt, mert vértanúhaláluk színhelyét ő fedezte fel a Vérmező múltjának levéltári kutatása közben. Ezeken kívül még számos nagyértékű tanulmányt írt a főváros múltjából, amelyek keletkezésükben a legszorosabb összefüggésben vannak levéltári rendező- és kutatómunkájával. Történettudományi munkásságának, valamint 1913 óta folytatott sikeres magántanári működésének elismeréseképen a budapesti Tudományegyetem 1929-ben ny. rk. tanári címmel tüntette ki. 1935-ben történt nyugalombavonulása óta is szakadatlan sorban jelentek meg kitűnő dolgozatai főként a főváros topográfiai, telpülés- és közigazgatástörténete köréből a „Tanulmányok Budapest Múltjából"' című sorozatban és számos szakfolyóiratban. 1936-ban pedig megjelent a székesfőváros megbízá-