Századok – 1945-1946

Hírek - Baranyai Béla † Nekr. Varga Endrétől 302

H í R E К BARANYAI BÉLA 1881—1945 Tudományos életünk szellemi és materiális értékeinek a nagy pusztulás után tartott seregszemléje során fájdalommal jegyeztük fel Baranyai Bélának, a debreceni egyetem jogtörténész professzorának nevét veszteségeink listájára. Személyében a régi, Tagányi-féle tudós típus egyik kései, de nem kisebb értékű képviselője dőlt ki historikusaink sorából, azé a típusé, mely szakadatlan munkával mély és széleskörű ismereteket gyűjtött, tudásának publikáció formájában való felhasználásához azonban többnyire kevés kedvet mulatott. Baranyai élete, mint idézett elődeié, eseményekben nem volt gazdag. A pécsi jogakadémia elvégzése után törvényhatósági szolgálatba lépett, Somogy vármegye főlevéltárnoka lett, majd 1913-ban az Országos Levéltárban nyert alkalmazást. Hivatali munkaköre és érdeklődése itt elsősorban a magyar közjog és közigazgatás múltjával kapcsolatos tárgyak felé irányult, e közben azonban jogtörténetünk egyéb területein s a gazdaság- és társadalomtörténet körében is sokirányú és igen alapos tudást szerzett. Közben tevékeny és áldozatos részt vállalt azokból a nehéz munkálatokból, melyek az Orsz. Levéltár anyagának az új, modern épületbe való átköltözését előkészítették. Mindez ráirányította Klebelsberg Kunó figyelmét s így Baranyai, a magyar történeti kutatómunkának az első világháború után történt organizációja alkalmával, megbízást kapott arra, hogy Kollonich Einrichtungswerk-jét a Magyar Történelmi Társulat „Fontes"'-kiadványainak sorozatában feldolgozza és publikálja. E megbízással kapcsolatban az újonnan felállított Bécsi Magyar Történeti Intézethez helyeztetvén át, 1923-ban kiszakadt az ' Orsz. Levéltár kötelékéből s megvált a Magyar Történelmi Társulat eddig betöltött titkári tisztétől, hogy ezután a bécsi levéltárakban folytassa hangyaszorgalmú munkáját. Itteni működését, melynek keretében a bécsi magyar kultúrintézmények szervezésében és vezetésében is segédkezett Károlyi Árpádnak, néhány év múlva a debreceni egyetem katedrájával cserélte fel, hol tovább folytatta ugyanazt a csendes, visszavonult kutatómunkát, mely egész pályáját jellemezte. Élete főműve, az Einrichtungswerk, melyen oly hosszú időn át lankadatlan szorgalommal dolgozott, nem hagyhatta el a' sajtót. Megjelent müvei — néhány tanulmány a magyar alkotmány- és jogtörténet, egyháztörténet és magánjog köréből — értékeik dacára sem adnak kellő képet szerzőjük nagy tárgyi tudásáról, sokoldalúságáról s arról a rendszerességről, mellyel hatalmas anyaga felett uralkodott. Aki azonban ismerte közvetlen, kissé rezignált egyéniségét, tartózkodó modorát, akinek alkalma volt tapasztalni ismereteinek mélységét és terjedelmét s azt az önzetlenséget, mellyel mindezt bárkinek rendelkezésére bocsátotta, az megőrzi emlékezetét s őszinte sajnálatot1, érez, hogy bizonyos családi körülmények kiszakították nyugodalmas munkájának színteréből s rásodorták egy útra, melynek végén idegen földön légitámadás során kellett életét elvesztenie. VARGA ENDRE