Századok – 1945-1946

Ismertetések - Mozsolics Amália 296

2(296 ISMERTETÉSEK egyik női sírjának mellékleteit dolgozta fel (7—10). A sírlelet ezüst fülbevalópárt, 2 db aláhajtott lábú bronzlibulát, vastagodé végű karperecpárt, bronzcsíptetőt, meg pipereeszközt tartalmazott. Az analógiák megbeszélése utan P. arra az eredményre jut, hogy „a lelet tárgyai kapcsolatokat árulnak el a keleti germánság két törzsével, a Vandátokkal és a gótokkal" (9. 1). E kapcsolatok révén a Kr. u. IV. század közepetájára datálja a leletet. Jelentőséget abban látja, hogy e lelet segítségével az Alföldi Andrástól meghatározott hunkori régészeti anyagból ki lehet majd választani a szarmata réteget s ezáltal a hún birodalomban szereplő egyik népi összetevő régészet hagyatékát. Sok sikert kívánunk e szép feladat elvégzéséhez! Lengyelné Kvvritj Ilona (10-*—12. 1.) avar lószerszámvereteket ismertet a pestmegyei Csengődről. Aranylemezzel borítotl kerek bronzpitykék és paizs-, valamint téglalapalakú veretek, két kis vascsat, szíjszorítóval ellátott kengyelpár, meg zabla alkotják a leletet, mely nem sírból való, hanem egy halomba hányva, kis mélységből került napvilágra. Igen valószínű, hogy jelképes lótemetéssel van dolgunk — amire különben a szerző is gondol. Ez viszont érdekesen illusztrálná, hogy a lelet töldbekerülése idején (Kr. u. VII sz.) mennyivel nagyobb értéket jelentett a ló, mint az arannyal tultalott szerszámok. A lóállomány gyengeségére a korai avar időkben különben már László Gy. utalt (A honioglaló magyar nép élete. Bp. 1941). Egiy analógiákkal alátámasztható valószínűségi érv, továbbá irodalmi utalások is erre mutatnak. Az elsővel kapcsolatban emlékeztetnünk kell arra, hogy amikor az európai avarok vezetőrétege belsőázsiai hazáját menekülésszerűen elhagyta, aligha volt abban a helyzetben, hogy n^gyobbszámú ménest hajtson magával. Igaz viszont, hogy a Volga-—Kaukázus közt megjelenő avarok a szabir, onogur s más népek legyőzésekor lóállományukat is feljavíthatták. Másrészt azonban Ménandros, frg. 3 (Müller, FHG. IV. 203.) és Aguthias, V. 25 (.Niebuhr, 334) adatainak összevetéséből adódik, hogy a dunamenti avar birodalcm egyik fontos népi alkotóeleme, a kuturgurok, közvetlenül előtte, hogy avar fennhatóság alá kerültek, lóállomány u к jórészét elvesztették. Mindebből következtetni lehet a ló nagy értékére, különösen a magyarországi kutuigurok körében. E rövid megjegyzéssel is utalni kívántunk arra, hogy kisebb zárt leletek közzététele is milyen fontos művelődéstörténeti kérdések felvetéséhez vezethet. Ezért is nagyon kívánatosnak tartanánk, hogy a M. T. M. még igen szépszámú avarkori anyagát minél hamarább publikálnák. E feladat elvégzésében a szerző remélhetőleg nagyobb szerepet vállal. Az I. k., 2. füzet Mozsolics Amália tanulságos cikkével indul (53—57. 11.). M. két sajátos alakú, díszített erdélyi bronzkalapácsot tárgyal meg a korai Hallstatt-korból; ezeket bronzedények készítésénél használhatták. Hasznos a magyarországi bronzkalapácsokról adott osztályozás is a dolgozat elején. Nagyobb tanulmány keretében tette közzé Oroszlán Zoltán az egyik jelentős dunapentelei töredékes domborművet (57—64. 11.). A felső töredékes mezőből mindössze két szembenéző, madárfejes, derékszögben megtört ábrázolás maradt fenn, mely aligha lehet más, mint a kliné két lába. Az alsó, épen maradt sáv közepét nagyméretű, háromlábú asztal foglalja el. Jobbra ettől kettős sípon játszó, illetve lantot pengető zenészekből s egy táncoló férfiből álló hármas csoportot látunk, míg balra oltárt, szorosan mellette áldozócsészét magasra emelő hosszúruhás alakot, mögötte pedig egy másik alakot, mely valami tárgyat tart fején. Mindkettő hátat fordít a tripusnak. Az utolsónak említett aiak mellett kutya szimatol az áldozóasztal felé. Ezen alsó sávban O. szerint „istentiszteleti, misztérium-jelenet játszódik le szemünk előtt: az áldozatot bemutató pap cselekvését egy másik pap és zenészek megfelelő kultuszzenével, illetve tánccal kísérik. . . töredékünk vagy a Magna Mater-Attis kultusznak szertartásaira szolgáltat becses emléket, vagy pedig a thrákiai Dionysos-Sabazios kultusznak egyedüli pannóniai emléke'" (63 1.). V, ö. mégis a tatai sírkő áldozati jelenetsávját (Schober, 14)2. szám, 100. kép). A füzet 66—71. oldalain Fettich Nándor publikál egy nyugati gót leletet Gyula határából. A lelőkörülmények ismeretlenek. Két nagyméretű eziistlemezes fibula, aranyozott ezüstcsat, egy további kisebb ezüstcsat, fülbevaló, bronzkarperec, üvegpasztagyöngy tartozik a lelethez, mely a Kr. u. V. század első