Századok – 1945-1946
Ismertetések - Trócsányi Zoltán 293
ISMERTETÉSEK 293 majd világol deríl arra, hogy e telepek tagjainak birtokában milyen hitbuzgalrni művek voltak. Ennek a felderítését az tette lehetővé, hogy amikor az 1760-as években az anabaptistákat a katolikus vallás felvételére kényszerítették, akkor vallásos tárgyú könyveiket és kézirataikat konfiskállák. Az erről az eljárásról szóló jelentések, valamint a nyitrai püspöki, esztergomi érseki, pozsonyi l'őkáptalani és budapesti egyetemi könyvtárba került könyvek és kéziratok érdekes képet adnak a telepek vallásos műveltségéről és érdeklődési irányáról. Gárdonyi Albert „Hazai könyvtermelésünk a könyvkereskedelem önállósítása korában'' című tanulmánya —• meglehetősen ellentétben címével — egyrészt a magyar könyvkereskedelem őskorával, másrészt pedig a magyarországi nyomdák történetével foglalkozik a XVIII. században, főleg azonban Mária Terézia korában. Ismerteti a könyvkötők és egyes nyomdászok könyvkereskedői tevékenységét, beszél Maus Gergelyről, az első magyarországi könyvkereskedőről, a könyvkereskedők részére készült 1772. évi szabályzatról, majd röviden összefoglalja egyes magyarországi nyomdák történetét Mária Terézia korában. Ez utóbbi részben a nyomdák külső történetére vonatkozó adatok mellelI a könyvprodukcióra vonatkozó adatok is vannak; a cím ígéretét azonban csak a függelék fedi egészen, amely három nyomdai kötelespéldányjegyzéket közöl az 1748—1(752. évekből. Az 1945. évi füzet első cikke, Trócsányi Zoltán tollából, „A budapesti német könyvharácsolás"-TÓl szól. Szerző bevezetőül ismerteti a zsidó irodalom termékei ellen indított irtóhadjárat rendeleteit és fontosabb etappjait, majd beszámol személyes tapasztalatairól, amelyeket mint a zsidó könyvkereskedésekből a német katonaság által elszállított könyveket leltározó és felülvizsgáló bizottság elnöke, hivatalos működése során szerzett. A német katonai hatóságok szakértői 1944 májusában 22 lezárt zsidó könyvkereskedést és antikváriumot „átfésültek", s az itt összeszedett mintegy 50.000 darab könyvet egy német katonai raktárba szállították. Lehet, hogy a Sztójay-kormány intervenciójára, ez a harácsolási akció megszakadt, sőt a már összegyűjtött anyag átvizsgálására is kiküldöttek egy magyar bizottságot, Trócsányi vezetése alatt. A bizottság megállapította, hogy az összegyűjtött könyvek jórésze nem tartozik az indexre helyezett zsidó könyvek közé, s az egész anyagot négy csoportba osztotta: a német katonai parancsnokság (7174 drb) és a Zsidókutató Intézet (5398 drb) állal igényelt, a Nemzeli Múzeumnak átadandó (3605 drb) és a sajtókormánybiztosság által átveendő könyvek (34.701 drb) csoportjaira. A németek igényléseinek jellege világosan mutatja az egész akció célját: olyan anyagot igyekeztek összegyűjteni, amelyet a könyvpusztítások során otthon megsemmisítettek. Az egész harácsolást tehát nyilván a német könyvtárak így előállott hiányainak pótlása érdekében rendezték. A zsidó irodalom termékei mellett erotikus, művészettörténeti és okkult anyagot kerestek. Az elsőt annakidején ollhon „erkölcsi" okokból semmisítették meg, s ekkor az erkölcsi tútbuzgalomiiak áldozatul esett művészettörténeti anyaguk egy része is. Az okkult irodalmat viszont Hess szökése után irtották ki, mégpedig azért -— ez kétségtelenül egyik leggroteszkebb hajtása a hitleri bölcseségnek és a könyvpusztító divatnak —, # mert Hess foglalkozott okkultizmussal! A németek által kiválogatott anyagnak az elszállítására már nem került sor, viszont az egész ottpusztult az ostrom alatt a Naphegy-utcai raktárban. Elpusztult a Zsidókutató Intézetnek kiadott anyag is, de megsemmisültnek tekinthetők a sajtókormánybiztosságra átszállított könyvek is, miután 1946 elején még mindig a kormánybiztosság épületének romjai alatt hevertek. Nagyon örvendetes, hogy a Magyar Könyvszemle ezzel a közleménnyel megkezdte az ország könyvkincsét ért háborús károk számbavételét, s reméljük, hogy a folytatás sem • fog sokáig váratni magára. Érdekes volna tudni, hogy7 a lezárt zsidó könyvkereskedéseket a fenti harácsolási akción túlmenö'.eg milyen károk érték, s egyáltalában mik voltak a könyvkereskedői raktárak veszteségei. Még ennél is sürgetőbb lenne azonban az ország köz- és magánkönyvtárait ért háborús veszteségek számbavétele. A budapesti közkönyvtárak idevágó adatai aránylag kedvezöeknek ígérkeznek, rosszabb lesz a helyzet a
