Századok – 1945-1946

Ismertetések - Szimonidesz Lajos 292

2(292 ISMERTETÉSEK De térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk. Doktori értekezéssel van dolgunk, mely nehéz talajon tör új utakat: méltánytalanság lenne, ha ágasbogas kérdések maradéktalan megoldását kérnők tőle számon. Megjegyzéseink korántsem akarják kisebbíteni N. kétségtelen érdemeit, ürömmel állapítjuk meg, hogy bátran, odaadó buzgalommal gyűrkőzött feladatának, s nagy lépéssel vitt előre 1'848 utáni mezőgazdaságunk megismerése felé. WELLMANN IMRE FOLYÓIRATOK MAGYAR KÖNYVSZEMLE. Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi-Könyvtára. Szerkeszti Varjas Béla. 4. folyam. <58. év, 1944 április—december. 1945. 85—221. 1. — (»9. év, 1945 január—december. 1946. 4, 168 I. Hála a Széchényi-Könyvtár agilis vezetőségének, a Magyar Könyvszemle az elsők közölt volt azoknak a nagy magyar tudományos folyóiratoknak л sorában, amelyek az ostrom után új életre keltek. A lap kitűnő új szerkesztője, Varjas Béla. gondosan őrzi az immár 70. évfolyamához közeledő Magyar Könyvszemle régi nagy tradícióit. Az ostrom óta megjelent, szinte túlságosan bő hév- és tárgymutatóval felszerelt két füzet szellemben, tartalomban, kiilső megjelenésben semmivel sem marad el elődei mögött; megjelenésük a? inflációs idők magyar tudományos életének általános pangása közepette a legvigasztalóbb és reménytkeltöbb jelenségek közé tartozott. Csupán az összevont évfolyamok terjedelmén látszik meg az általános anyagi nyomorúság hatása. Az 1944. évi kiegészítő füzet tanulmányai között Bisztray Gyula „Húrom év magyar könyvészete" című cikke a Magyar Könyvészet 1938., 1939. és 1910. évi kötetei alapján e három év magyar könyvtermelésének alakulását vizsgálja, nemcsak kvantitatív, hanem kvalitatív szempontokból is. A három év legjelentősebb eseménye a 7900/1938. M. E. sz. rendelet, amelynek végrehajtása során a magyarországi időszaki sajtótermékek száma az 1938. évi 2188-róí 1940-ig 1410-re csökkent. Gulyás Pál „Könyvkiadás Magyarországon a AVI—XVIII. században ( 1527—1773)" című tanulmánya tulajdonképen a könyvkiadást finanszírozó magyar mecénásokkal foglalkozik. Megállapítja, hogy a szerző, illetőleg a nyomdász csak a legritkább esetben vállalkoztak maguk egy könyv kiadásának a finanszírozására, a legtöbb esetben mecénást szereztek. Ezekből a mecénásokból legtöbbször nem az irodalompártolás! hajlandóság, hanem a vallásos érzés váltja ki az áldozatkészséget, — profán munkák ritkán találnak mecénást. Szerző a Régi Magyar Könyvtárba tartozó könyvek címlapjának, ajánlásának és előszavának közlései alapján gazdag adatanyagot hord össze az egy-egy könyv kiadásának költségeit viselő magyar mecénásokról, akiknek sorában királyok, erdélyi fejedelmek és fórangúak mellett egyszerű plébánosok és kereskedők, valamint közületek is szerepelnek. Ezután mellékesen kitér még a nyomdászok kiadói tevékenységére, amely naptárakra, tankönyvekre, imádságoskönyvekre és széphistóriákra korlátozódott — s ezzel kapcsolatban a jogosulatlan utánnyomás gyakorlatára, majd néhány adalot említ az ilyen kiadói lopások elleni védekezést célzó kiadói privilégiumokra vonatkozólag-Befejezésül egészen futólag érinti még a példányszámnak, a könyvkötők könyvkiadói tevékenységének és az írói honorárium ismeretlenségének kérdéseit. A tanulmány tartalma tehát nem egészen felel meg címének. Ez magyarázza és menti némileg azt is, hogy szerző két és fél évszázad fejlődését minden időbeli tagolás nélkül tárgyalja. Szimonidesz Lajos „A Magyarországi anabaptisták irodalma és könyveik" című cikkében a pozsonv-, nyitra- és trencsénmegyei német származású anabaptista csoportok köréből kikerült néhány vallásos tárgyú munkát ismerteti,