Századok – 1945-1946
Ismertetések - Biró József: Erdély művészete. Ism.: Balogh Jolán 243
ISMERTETÉSEK 243 Festhalten Ungarns an der Verbindnng mit Deutsehland abhängig machte" (88. 1.). Ugyanekkor a szász ifjúság meggyesi kongresszusáról a frankfurti nemzetgyűlést, többek között, a következő szavakkal üdvözölte wir werden stark, wenn Deutschland es ist" (uo.). E két mondat szinte természettudományos pontossággal jelöli meg az erdélyi németek romlásának okát ÉS Ú( JÁ T KOMJÁTHY MIKLÓS BIRÔ JÓZSEF: ERDÉLY MŰVÉSZETE. Budapest, 1911, Singer és Wolfner, ' 185 1., 149 t. 8°. B. könyve összefoglaló "áttekintést óhajt nyújtani Erdély művészetéről a legrégibb időktől napjainkig. A feladat, nehézségeivel a szerző tisztában volt, de egyben helyesen hangsúlyozta az összefoglalás szükségességét. Valóban szükség van összefoglalásra akkor is, ha — mint Erdély esetében — a tudományos előmunkálatok még hézagosak, mert tájékoztatni kell a laikus érdeklődőket és a szakkutatókat egyaránt mind az enilékanyagról, mind a kutatás eddigi eredményeiről. Az összefoglalás azonban akkor jó, akkor tudja megvalósítani kitűzött célját, ha szerzője jól ismeri az anyagát, ha erős kritikai érzékkel el tud igazodni a tények és vélemények útvesztőiben, ha áttekintése a fejlődés lényeges vonásainak biztos kiemelése és nem csupán kusza vázlat. B. könyve nem minden tekintetben felel meg e kívánalmaknak, fejezetei egyenetlen értékűek. A legkevésbbé szerencsések az Erdély középkori művészetéről szóló részek. A szerző e korral saját kutatásai során nem foglalkozott, anyagát másodkézből, még hozzá több oldalról veszi és így ellentétes felfogások kereszteződése mutatkozik előadásában., A hiányokat és ellentéteket regényes stílusú leírásokkal hidalja át. Ezekben ugyan itt-ott van igaz és jellemző hangulati elem, de hol marad mindez a történeti valóság izgalmas érdekességétőll A gyönyörű műemlékanyag stílustörténeti méltatásával mennyivel többet lehetett és kellett volna kihozni. Igen nagy hiánya a történeti szempontok mellőzése, holott ezek éppen a korai korszakban semmiképen sem hanyagolhatók el. A mecénásokról például alig mond valamit. Az erdélyi püspökök meg a különféle szerzetesrendek építő tevékenységéről, a főúri, nemesi alapításokról nem ad képet, pedig ezekre vonatkozólag számos érdekeá adat található a már eddig közzétett forrásanyagban, A településtörténeti szempontokat szintén csak imitt-amott, rendszertelenül veszi tekintetbe, pedig nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy ezek éppen Erdélyben mily fontosak — kivált a magyarságra nézve. E szempont mellőzése következtében jelentős korai magyar emlékeket, mint az Árpád-korból származó bálványosváraljai és sajóudvarhelyi templomot, meg sem említi, az oltszakadáti románstílusú templom leírásánál szóra sem méltatja, hogy ez a fontos építészeti emlék egy régi magyar település egyháza. Az őraljaboldogfalvi falfestmények közül csupán a késői bizánci stílusúakra hivatkozik, de egy szót sem szól a jóval korábbi, nyugati stílusú freskósorozatról, a régi magyar település emlékéről. Másfelől olyan kijelentésekre ragadtatja magát, hogy a brassói Feketetemplom „a legnagyobb magyar gótikus egyház", vagy pedig, hogy a Johannes de Rozenaw-tól jelzett szebeni falfestményen nincs szász vonás, vagy például a brassói lunettafreskó „félreismerhetetlenül magyaros formaadással" készült. Az ilyen megjegyzések komolytalanok és egyben végtelenül károsak, nemcsak külső, hanem belső vonatkozásban is, mert ezen az úton sohasem juthatunk el a magyar stílustörekvések tiszta felismeréséhez, hiteles megállapításához. Pusztán művészettörténeti szempontból is sok a kifogásolnivaló B. idevágó fejezetéiben, amelyekben lépten-nyomon könnyelmű megállapításokra, át nem gondolt attribuciókra, kritikátlanul átvett, hibás véleményekbe ütközünk. A brassói Fekete-templom szobrait például Chartreshoz (!) hasonlítja, nyugati kapuját merőben alaptalanul kolozsvári kőfaragóktól származtatja, a Farkasutcai templom szerinte budai (?!) tervek alapján épült, a vajdahunyadi falfestmények felsőolasz (!) stílusúak, a gelencei freskósorozaton (XIV. század eleje) a Képes krónika (11374—76) miniatura-stílusa érvényesül (!) és így tovább. 16*
