Századok – 1945-1946

Ismertetések - Biró József: Erdélyi kastélyok. Ism.: Balogh Jolán 244

2(244 ISMERTETÉSEK A következő fejezetben a renaissance-ról szól, túlnyomórészben e sorok írójának idevágó tanulmányai (Renaissance építészet és szobrászat Erdélyben Magyar Művészet 1934; Kolozsvár műemlékei. Budapest 1935.) alapján, persze némi pontatlansággal és pongyolasággal az adatközlésben és túlzásokkal a fogalmazásban. Egészen más jellegűek a barokkról és a klasszicizmusról írott fejezetek. Meglátszik rajtuk, hogy a szerző ezen a területen otthonosan mozog. Jól és alaposan ismeri e kort minden vonatkozásban, hiszen a müemlékanyag összegyűjtésében, feldolgozásában igen nagy része volt. Különösen a levéltári adatok felkutatásában szerzett komoly és maradandó érdemeket. idevágó tanulmányai mindig alapvetőek lesznek, bárha megállapításait egyes részletekben, különösen az attribuciók tekintetében, a további kutatás bizonyára módosítani fogja. B. e könyvében kutatásainak eredményeit összegezve, világos áttekintést ad az erdélyi barokk fejlődéséről, jelentős alkotásairól, jellegzetes formáiról, erdélyi áthasonulásairól, művészi központjairól: a kolozsvári és marosvásárhelyi körről. Szemléletesen írja le mind a mecénások törekvéseit, mind a kii!- és belföldi mesterek tevékenységét, miközben sok helyes megfigyeléssel kíséri azt az érdekes folyamatot, mely a kezdetben merőben import barokk művészet lassú meghonosodásához vezetett, amire különben e sorok írója már korábban rámutatott (Kolozsvár műemlékei. 1935. 32—38. 1.). Hasonlóan tartalmas a klasszicizmusról szóló fejezet, bár itt az anyag korántsem teljes (a gyönyörű szentbenedeki Kornis-kastélyt például meg sem említi). Sok hasznos adatot közöl a XIX. századi erdélyi művészi életről is, kisebbnagyobb festőkről, szobrászokról. Végül igen ügyesen és szépen jellemzi a Iranszilvanizmus jegyeit e föld sajátos művészetében (108. 1.). A kötet képanyaga a szöveghez hasonlóan szintén nagyon egyenlőtlen. Igen fontos magyar emlékek hiányoznak belőle, mint a gelencei falfestmények, a magyarfenesi freskók (az őraljaboldogfalvi bizantinikus sorozatot viszont közli), a székelyföldi erődtemplomokból csak egyet mutat be, míg ellenben a szász erődtemplomokból hármat, a korai, XVI—XVII. századi mennyezetfestményekből egyet sem találunk könyvében. A képek egyrésze pedig merőben hibás, rossz nézetből felvett fényképek után készült, és így a bemutatott műemlékekről nem adnak helyes fogalmat, azoknak nagyszerűségét, művészi jelentőségét egyáltalában nem érzékeltetik (gyulafehérvári székesegyház és a kolozsvári Szent Mihály templom belső nézetei, marosvásárhelyi vártemp-LOM STB

-)BALOGH JOLÁN BIRÓ JÓZSEF: ERDÉLYI KASTÉLYOK. Budapest 1943, Singer és Wolfner, 192 1., 1115 t. 4°. B.-nak ez a könyve is a népszerűsítő munkák közé tartozik, de az előzőnél jóval sikerültebb. A bemutatott anyag szűkebbkörű és nagyrészüket, kivált a barokk kastélyokat, a szerző közvetlenül ismerte, velük behatóan és eredményesen foglalkozott kutatásai során. De B. ezúttal nem csupán művészettörténeti áttekintést akar adni az erdélyi kastélyépítészetről, hanem igyekszik a kastélyt mint a főúri életforma külső megnyilvánulását történeti szerepében és történeti jelentőségében bemutatni, a kastélyokban folyó egykori életet akarja megjeleníteni, érzékeltetni. Feladatát ezzel tetemesen megnövelte, de természetszerűleg ebben a gyorsan, alkalomszi+üen készült kötetben kielégítően megoldani nem tudta, hiszen ehhez hosszú évek elmélyedő tanulmányozása szükséges. Művelődéstörténeti jellegű fejezetei (V, VI, VII.) így inkább novellisztikus stílusban készült színes mozaikképek, semmint az elmúlt korszak világának hű és teljes jellemrajzai. A művészettörténeti fejezetek (I—IV.) jóval értékesebbek, bár a sízerzöt novellisztikus stílusa, romantikus hajlamai sok túlzásra ragadják. A hangulatos és találó leírásokat (pl. bevezetés) nem egyszer követik elsietett megállapítások. Sokszor a kontrasztos előadás kedvéért a tényeket önkényesen csoportosítja és túlzó következtetéseket von le belőlük, így amikor az erdélyi építkezések nehézségeiről, jó mesterek hiányáról szól (16. l.j. Hiteles adatokkal a tétel ellenkezőjét is bizonyítani lehet. Az igazság nyilván a középen van.